🇦🇪 FRAC: Arthur Leclerc simán behúzta a bajnoki címet Abu Dhabiban

Véget ért a téli szezon legfontosabb formaautós utánpótlás szériája, amelyet kicsit nehéz ázsiai bajnokságnak nevezni, lévén az összes versenyt a Közel-Kelet mesés sivatagi világában rendezték meg. Bár láthattunk igazán szép csatákat és nyolc különböző versenyző is felállhatott a dobogó legfelső fokára, a végjáték gyakorlatilag a finálé legelső pillanatában eldőlt.

Első verseny:

Arthur Leclerc ugyanis hozta a kötelezőt: már a pole pozíciót bezsebelte pénteken, hogy másnap egy nagyon sima győzelemre váltsa. Egyetlen ellenfele, Pepe Marti ráadásul lefulladt a futam rajtjánál és csak a mezőny után eredhetett, ezzel pedig gyakorlatilag a hétvége első versenyének startjánál eldőlt a bajnoki cím sorsa.

Szépen ment ezúttal is Dino Beganovic, aki révén a Mumbai Falcon kettős győzelmet aratott és még Jak Crawford állhatott fel a pódiumra, esélyt adva ezzel magának, hogy akár a harmadik helyet megszerezhesse a pontversenyben.

A versenyről nem nagyon van mit írni, ugyanis az érdemi pozíciók már az első körökben eldőltek. A szezon egyetlen olyan futama volt ráadásul, ahol nem kellett egyszer sem beküldeni a biztonsági autót.

Második verseny:

Ha az előző versenyre azt írtam, hogy szinte semmi különös nem történt, akkor mondhatjuk úgy is, hogy a helyi idő szerint esti futamra tartogatták az energiát a srácok, lányok, ugyanis talán a szezon legőrültebb versenyét láthattuk.

A fordított rajtrácsos poleból Pierre-Loius Chovet rajtolhatott, aki év közben tért vissza a szériába, de Dubaiban nem igazán jött ki neki a lépés, így most megkapta az újabb lehetőséget. Mellőle Dilano van’t Hoff várhatta a lámpák kialvását.

A francia tökéletesen jött el, egyből lerázta a többieket, mögötte viszont hatalmas csaták alakultak ki, igazi tömeg jelenteket láthattunk. van’t Hoff nem bírt a mögötte jövőkkel, Gabriele Mini (aki majdnem elszállt az egyik rázókövön, az első kerekek teljesen elemelkedtek, de megúszta), Oliver Bearman, Isack Hadjar és Paul Aron is lenyomták.

Hamarosan bejött a biztonsági autó, ugyanis a szálloda árnyékában megállt Jak Crawford alatt a Prema. Kár érte, mert az amerikai jó formában ment a hétvégén, ezzel a kieséssel viszont elbukta minden esélyét a tabella harmadik helyéért.

Az újraindítás érdekesen alakult, Chovet ugyanis nagyon sokáig kivárt, mögötte viszont teljesen feltorlódott a mezőny, így gyakorlatilag, mint egy méh raj, úgy estek be az egyes kanyarba. Mini ráadásul egyből körbe is autózta a franciát, majd mögöttük Bearman mérte el az egyik féktávot és szállt bele Aron Premájába. Az észt és az F4-es ász brit is a falban végezték, jöhetett az újabb SC-fázis.

Időközben Mini vissza engedte maga elé Chovet, aki a második újraindításnál is a lehető legtovább húzta az indulást. Ennek megint meg lett a látványos eredménye: Hadjar egyből lebontotta az első szárnyát, az egyes kanyarhoz négyen egymás mellett érkeztek meg. Patrik Pasma ráadásul bevetődött a francia mellé, de csúnyán elfékezte magát és vitte magával szegény Chovet is, aki ezzel nagyon visszaesett, újfent önhibáján kívül bukott el egy lehetséges győzelmet.

Mini került így újra az élre, mögé pedig a kavarodásban jól helyezkedő Mumbai Falconok zárkóztak fel, Beganovic-Leclerc sorrendben.

A középmezőnyben is rengeteg előzést láthattunk, Révész Levente is szépen előre jött, de érdemes megemlíteni Lena Buhlert is, aki az utolsó helyek egyikéről egészen a 12. helyig felzárkózott.

A versenyt végül Mini nyerte, noha Beganovic majd célfotót hozott össze, annyira közel került az olaszhoz a végén.

Harmadik verseny:

Vasárnapra is maradt egy utolsó futam, amelyet a két Red Bull junior kezdhetett meg az első sorból. Hadjar szépen eljött, Crawford viszont kis híjján lefulladt, jó pár helyet veszítve ezzel. Köztük Mini és Aron is megelőzték az amerikait.

Nem telt el sok idő, Amna Al Qubaisi forgott meg a “Latifi-kanyarban”, és mivel lefulasztotta az autót, jöhetett a biztonsági autó.

Az újraindítást ezúttal Hadjar nem húzta el, úgy, mint tegnap Chovet, sokkal simábban zajlott le az egész. De megint nem körözhetett sokáig versenytempóban a mezőny: lánya után, Khaled Al Qubaisi is falnak csapta autóját.

A maradék versenytávon olyan történt, amire a szezon eddigi részében nem láttunk példát: Leclerc hibázott és a fő célegyenes ráfordítóban kipörgött. Nem osztott, nem szorzott már, hiszen szombaton behúzta a címet.

A fuitamot Hadjar nyerte, Mini és Aron előtt, Levente pedig akárcsak tegnap, most is a 14. helyen zárt.

Összegezzünk, mit tudtunk meg ebből a szezonból!?

Arthur Leclerc tehát magabiztos előnnyel lett a Formula Regional Ázsia 2022-es bajnoka. Tavalyhoz képest előrelépést fedeztem fel a fiatal monacóin, hiszen míg 2021-es szereplése láttán azt hoztam fel, hogy túl sok hibát követ el, most pont a konstans jó szereplése jelentette a kulcsot. Az utolsó futamot leszámítva minden versenyt pontszerző helyen zárt, egyedüliként a mezőnyből. Ehhez persze kellett egy megbízhatóautó – mert azért láthattuk, hogy több vetélytársát is nehezítették technikai gondok – de ugyanakkor minden helyzetből jól jött ki, okosan, megfontoltan vezetett. Ez pedig egy jó előjel lehet az idei FIA F3-as szezonra, ahová már egy éves tapasztalattal tér vissza és a Premával egyértelműen a bajnoki cím a cél.

Pepe Marti egy pozitív meglepetése a szezonnak, előzetesen nem számítottam rá, hogy a spanyol kesz az, aki az utolsó fordulóig harcban lehet a címért. Több gyönyörű előzés fűzhető a nevéhez, tempója nagyon jó, csak még kicsit összeszedettebnek kell lennie, főleg nyomás alatt. De egészen biztató a teljesítménye, amit megmutathat idén az F3-ban is.

A két Red Bull junior felemás szezont produkált. Isack Hadjar kettő győzelmet szerzett, de többször is kiesett, hol önhibájából, hol technikai okok miatt. Reálisan nézve a bajnoki esélyesek közé tarozott, ráadásul először vezetett az energiaitalosok színeiben, de azt mondhatom, nem vallott szégyent. Persze az autót jól ismerte tavalyról a FREC-ből, de valahogy hasonló teljesítményt nyújtott itt is: akadtak kiemelkedő pillanatai, de a végső célhoz ez kevésnek bizonyult. Jak Crawford gyenge pontjai továbbra is a rajtok, ezzel már tavaly az F3-ban is küszködött, de itt a FRAC-ban is háromszor fulladt le a rajtnál, ami egy bajnoki esélyestől nem megengedett. A tempója rendben van, akadtak szép manőverei (például a Beganovic elleni csatája Dubaiban kiemelendő), de kicsit vérszegénynek nevezném ezt a produkciót. Idén a Premával sokkal többet kell mutatnia az F3-ban, noha az alapok kétségkívül megvannak a jó eredményekhez.

Nézzük azokat, akik ha nem hagynak ki 1-1 fordulót, akkor akár borsot is törhettek volna Leclerc orra alá. Rögtön vegyük ide a két csapattársat. Sebastián Montoya meglepően meggyőzően szerepelt a szezonnyitón, eddigi pályafutása alapján nem vártam tőle ilyen eredményt, de hát csak örökölt valamit a papától, aki egyáltalán nem volt rossz F1-es versenyző. Azonban ő is hol a győzelemért csatázott, hol pedig teljesen szétesett, ez a hullámzó teljesítmény az, amin javítania kell a későbbiekben. Dino Beganovic csendesebben kezte a szezont, de aztán Dubaiban többször is szárnyalt, az év legszebb előzéseit számomra ő produkálta. Dynamit Dino azonban hasonlóan kolumbiai társához tőlzottan vegyesen szerepelt, volt olyan hétvégéje, ahol pontot sem szerzett. Gabriele Mini már F4-es fronton is letette a névjegyét, várható volt, hogy jól szerepel majd. Taéán kicsit még túl forró fejű, fűti őt az olaszos temperamentum, de ugyanakkor tempója rendben van és ha nem hagyta volna ki azt az egy fordulót, lehet nem Martit nevezzük Leclerc ellenfelének.

Külön említeném Oliver Bearmant, akinek egyértelműen a tapasztalatszerzés volt a fő oka, hogy az utolsó két hétvégre beszállt a Mumbai Falconhoz. A brittől sokat várok, hiszen amit tavaly az F4-ben művelt, az nem mindennapi. Ezt bizonyította a tény, hogy egyből felvette a ritmust itt is, nem jjött zavarba az új pályától és az új körülményektől sem. Bár néha túl forró fejű, de nagyon jó a helyzetfelismerő készsége és úgy vélem, ez egy biztató téli felkészülés lehetett a számára a márciusi F3-as szezonnyitóra.

Ejtsünk még szót Patrik Pasmáról, akinek tavalyról már bőven voltak tapasztalatai, ami érződött is, mert nagyon magabiztosan tért vissza, csak kár, hogy ő is a szezon felét kihagyta. Hasonlót szeretett volna Pierre-Louise Chovet is, a franciát azonban hiába védtem a tavalyi F3-as cikkemben, ezúttal alumúlta az elvárásaimat, pedig esélye lett volna többször is a győzelemre. Persze nem mindig rajta múlott, itt Abu-Dhabiban is pont az említett Pasma tette tönkre a versenyét, de ha az volt részéről a cél, hogy felkeltse valamelyik F3-as csapat figyelmét, tartok tőle, nem sikerült.

Végezetóül említsük meg Révész Leventét, akinek teljesen új volt a közeg, a pályák és az autó is, de sikeresen teljesítette az újonc szezonját. Csapaton belül, közvetlen csapattársát, David Moralest csúnyán elverte, de ugyanakkor a többi Evans GP-től ő is eléggé elmaradt. Még a szezon elején összejött a pontszerzés, főleg Dubaiban nem sikerült kilépnie a középmezőny rejtette erdőből és megrekedt a szürkeségben. Számára a FREC-ben lesz a folytatás, amihez jó alapul és leckeként szolgálhat ez a FRAC idény.

Ezúton pedig köszönöm mindenkinek, akik végig követték a cikkeimen keresztül ezt a szezont. Leclerc sima győzelme ellenére izgalmas szezon volt, jó pár emlékezetes pillanattal és olyan tehetségekkel, akikről biztosan fogunk még hallani a későbbiekben.

Címlapkép forrása: Mumbai Falcon hivatalos oldala