A távoli horizonton már ott pulzál a felkelő Nap, a didzseridu egzotikus hangjára. Mindeközben az előtted lévő út aszfaltja felett látványos táncot járva foszforeszkál a hő. De nem az égitestből jön, hanem az előtted álló V8-as szörnyetegekből. Fejenként 650 lóerő csap ekkor fel, hol a Mustang sebes patája, hol a Holden sörényes oroszlánjának kiáltása révén. Ereidben már tombol az adrenalin forró tüze, miközben markod a kormánykerékre feszül. Hosszú és kemény út áll előtted, egy korszak dicső alkonyán. Készen állsz?
Bízom benne, hogy a válasz minden olvasóban egy igenné formálódik, de ha esetleg még nem, akkor sem kell csüggedni, cikkemben igyekeztem összeszedni minden fontos információt az előttünk álló Supercars idényről.
Egy korszak utolsó felvonásához érkeztünk Ausztrália első számú túraautó-bajnokságának történetében. Régi motoros rajongók számára szinte még csak most vezették be a jelenleg használatban lévő (Car of the Future) autókat, de jövő évtől már érkezik is az új korszak, a vadonatúj, harmadik generációs vasakkal. Addig is viszont előttünk áll még egy szezon, egy feltehetőleg átmeneti év, hasonló erőviszonyokkal, mint a tavalyi. Azonban mindez nem jelenti azt, hogy unalmas lenne. A Holden nyilván szépen szeretne búcsúzni, mielőtt a Camaro váltja, a Ford pedig szeretné visszahódítani a címet. Bár 2021-et egy bizonyos új-zélandi végig dominálta, több olyan név is felkerült a listára, akikkel érdemes komolyan számolni. Lássuk, hogy kik vágnak neki az idei szezonnak és mit is várhatunk tőlük előjáróban.
Csapatok és versenyzők
RED BULL TRIPLE EIGHT
Akikkel mindig számolni kell és a tavalyi év után van is miért. 2021-ben hosszú évek után tért vissza a csúcsra a korábbi siker istálló, amely azonban gyökeres változásokon ment keresztül a holtszezonban. Roland Dane több évtizedes ádáz és olykor trükkös pályafutás után leköszönt a csapatvezetői posztról, hogy átadja a stafétabotot a visszavonult Jamie Whincupnak. Önmagában már arra is kíváncsi leszek, hogy a hétszeres bajnok miként tud majd megbirkózni a csapat irányításával, a versenyzők kordában tartásával és üzleti élettel. Mindezt pedig a pelenkázás mellett, hiszen érkezik az utód is Whincupéknál. Versenyzői fronton Shane van Gisbergen immáron a zászlóvivő, erre a posztra címvédőként még inkább rászolgál. Az nem lehet kérdés, hogy a holt szezonban a rally világába is bele kóstoló (nem esett messze az alma fájától, hiszen Shane édesapja, Robert korábban rally versenyző volt) új-zélandit kell tekinteni a legnagyobb esélyesként, de azért emlékezzünk vissza 2017-re, ahol a regnáló bajnoki titulussal járó nyomással nem nagyon tudott megbirkózni. Azóta persze rengeteget fejlődött, talán a legösszetettebb és legtapasztaltabb pilótája lett a mezőnynek. Sokat tanulhat tőle az újonc Broc Feeney, aki hasonló teljesítményt mutatott be tavaly a Dunlop Super2-es bajnokságban, mint jelenlegi csapattársa. Feeney tavaly már Bathurstben be is mutatkozhatott szabadkártyásként és meglepően jól szerepelt a kieséséig. Úgy gondolom, hogy egy ilyen csapattal a háta mögött a lehető legjobb helyzetben van, tökéletesebb közeget nem is kaphatott volna a tanuláshoz. Márpedig szerintem ez az év a szárnypróbálgatásról fog számára szólni, néhány győzelmet várok tőle egyelőre.
DICK JOHNSON RACING
Roger Penske és Scott McLaughlin távozása erősen rányomta a bélyegét a csapat tavalyi szereplésére, jó néhány év után először szenvedtek el kudarcot riválisaikkal szemben. Ettől függetlenül még mindig az élmezőny állandó tagjaiként kell őket kezelni, idén pedig változatlan pilóta felállással futnak neki az új évnek. Anton De Pasquale számára a 2021-es év a csapattal és az autóval való összeszokásról szólt, aminek főleg már év vége felé láthattuk az eredményeit is. Különösen örülhet, hogy a Sydney Motorsport Parkban kezdődik az év, hiszen tavaly itt kiemelkedően jól szerepelt és mivel nagy változások nem történtek azóta, így joggal bizakodhat egy sikeres évadnyitányban. Will Davison számomra csalódást okozott az előző évben, sokkal többet vártam tőle: korábbról ismerte az autót, minimum néhány futamgyőzelmet be kellett volna húznia, erre azonban nem került sor. Ettől függetlenül stabilan hozta a dobogókat, azonban az embernek az az érzése támadt, hogy erősen csapattársa árnyékába szorult. Talán már ő is karrierje utolsó stádiumában jár, ha valamit akar még villantani, akkor most kell megtennie.
TICKFORD RACING
Az elmúlt években kissé nagy lett a jövés-menés Tim Edwards alakulatánál és mintha eredmények tekintetében is megrekedtek volna egy szinten. Idénre plusz egy autóval bővült az istálló, ráadásul szépen leosztották a versenyzőket: két tapasztalt, húzónév mellé beültettek két fiatal tehetséget. Előbbi kategóriába sorolván, az állandóságot Cameron Waters képezi, aki számomra még mindig nagy talány. Évről-évre fejlődik és stabilabb lesz, de valahogy hiába kapja el néhány versenyig a fonalat – és akkor gyakorlatilag megállíthatatlan – ha később belekerül egy mély gödörbe és bizonyos fordulókon nem jönnek az eredmények. Idén meg kell próbálnia még konzisztensebbnek lennie és akkor talán a bajnoki címért is harcban lehet. Talán ő az, aki legkevésbé örül a szezonnyitó új helyszínének, hiszen tavaly pont az SMP-n került mélyrepülésbe. Szintén maradt az istállóval James Courtney, aki nagy tapasztalattal rendelkezik, de mintha kezdene kicsit kiégni. Hiába tagja már két éve egy ütőképes alakulatnak, valahogy egy-egy erősebb versenyt leszámítva nem jönnek az eredmények és túl sok a hiba. Legutóbb 2016-ban nyert versenyt, ami azért lássuk be, marhára régen volt már, ideje volna megtörni a jeget ilyen téren, különben ő is lassan kifelé kacsingathat a szériából.
A két új érkező közül egyértelműen Thomas Randle a tehetségesebb. Önmagában tiszteletre méltó, hogy sikerült legyőznie a hererákot és vissza tudott térni az aktív autóversenyzéshez. Sok alsóbb kategóriában letette már a névjegyét, most végre a Supercarsban is bizonyíthat. Teljesítményét Feeney-hez lesz érdemes hasonlítani, kíváncsi leszek, melyikük tud hamarabb futamot nyerni. Negyedik tagként itt van még Jake Kostecki, aki inkább anyagi hátterének köszönheti azt, hogy kvázi előléptetést nyert egy gyengébb csapattól. A Kostecki család egyre jobban szeretné megvetni a lábát a bajnokságban, de tartok tőle, hogy nem pont ő lesz az, akivel ez elsődlegesen sikerülni fog. Aztán kívánom, hogy cáfoljon rám.
EREBUS MOTORSPORT
Nagy bátorságra vallott, hogy egy éve két újonccal vágtak neki a szezonnak, de ez annyira bejött, hogy hülyék lettek volna változtatni a formulán. A csapat munkamorálja kiváló, talán sosem volt még ennyire jó, szóval nyugodtan kijelenthetjük, hogy a tavalyi év meglepetés versenyzői magabiztosan állhatnak neki az új szezonnak. Will Brownt ugyan gyakran utolérte a balszerencse, de végül csak összehozta az első győzelmét, ráadásul ezzel a szép emlékkel fog megérkezni hétvégén az SMP-re. Brodie Kostecki tavaly nálam az év újonca lett, főleg a Bathurst 1000-en bemutatott hajmeresztő előzésével tette le a névjegyét. Talán azt erős lenne állítani, hogy kettejük közül bármelyikük a bajnoki címért mehet, de hogy fognak meglepetést okozni, arra erősen mernék fogadni.
WALKINSHAW ANDRETTI UNITED
Felemás év, csodálatos befejezéssel. Valahogy ehhez hasonló gondolatokkal hagyhatták maguk mögött 2021-et a WAU-sok. Chaz Mostert tavaly bár a bajnoki címért nem tudott harcban lenni, de eredményes évet zárt: bajnokká avatták a TCR Ausztráliában és megnyerte a Bathurst 1000-et, a versenyt ami leginkább számít. Utóbbihoz persze kellett egy kiváló váltótárs is, Lee Holdsworth személyében, de tény, hogy valamit nagyon eltaláltak a csapatnál. Mostert is már a tizedik szezonját kezdi meg a Supercarsban és bár sok mindent elért, a végső nagy álmot még mindig kergeti. Jó kérdés, idén vajon sikerül-e közelebb kerülnie a bajnoki trófeához, mindenesetre én akkor is a bajnokesélyesek között emlegetném. Több évnyi stagnálás után új helyen próbál szerencsét Nick Percat (aki a neve ellenére inkább kutyás, kedvencét, Nelsont szinte mindenhová magával viszi és gyakorlatilag csapattagként kezeli). Láthattuk, hogy ha minden klappol, akkor tud nyerni is és alapvetően tavaly sem futott rossz szezont. A WAU-nál jóval nagyobb reményei lehetnek. Szintén ennél az alakultnál talált menedékre Fabian Coulthard is, aki azonban csak mint váltópilóta lesz majd jelen, így hosszú idő után először kezdődik meg nélküle egy szezon.
BRAD JONES RACING
Nagy ígéretek, kevesebb siker. Valahogy nem igazán tud a középmezőnyből előre lépni a BJR, amin az sem segít, hogy gyakorta változnak a versenyzők. Egyedül Macauley Jones helye atombiztos, de hát ez sem az eredmények miatt alakult így. Jack Smith sem a jövő bajnoka cím fő esélyese, habár azt el kell ismernem, tavaly sokat fejlődött a debütáló évéhez képest. Megváltás lehet André Heimgartner érkezése, aki 2017 óta először fog Holdent vezetni, noha akkor is pont ennél a csapatnál tette. Bryce Fullwood is okozhat meglepetéseket, még ha Mostert mellett nem nagyon tudott a WAU-nál labdába rúgni.
TEAM 18
Charlie Schwerkolt csapata is már régóta próbálkozik kitörni az átlagos szatellit gárda kategóriából, de valahogyan egyik év követi csak a másikat és nem jön össze a feljebb lépés. Scott Pye tavaly önmagához képest is gyengébben szerepelt, míg Mark Winterbottom is nagyon beleszürkült az utóbbi években a középmezőny sűrűjébe. Igazán nagy előrelépésre egyikőjüktől sem számítok.
GROVE RACING
Immáron a Kelly előtag nélkül, hiszen tavaly a Gove Group felvásárolta a Kelly-családtól a csapat náluk lévő 50%-át is, így gyakorlatilag egy korszak ezzel is lezárult a Supercars történetében. A félig új istálló megtartotta David Reynoldsot, akiről még mindig az jut eszembe, hogy néhány éve még az örökké valóságig kötött szerződést Betty Klimenkoval és az Erebus Racinggel és ahhoz képest mennyire másképpen alakult az élet. Tavaly a kötelező oltás kicselezésével került leginkább rivaldafénybe, reméljük idén már gyakrabban láthatjuk a dobogón bolondozni a mezőny bohém figuráját. Mellé érkezik Lee Holdsworth, aki a tavalyi Bathurst 1000-es győzelmével abszolút rászolgált, hogy újra a mezőny állandó tagjaként köszönthessük.
MATT STONE RACING
Teljesen új felállással támadnak, miután mindkét korábbi versenyzőjük a Tickford vonzáskörzetébe került. Utóbbitól érkezik Jack Le Brock, aki nem igazán tudta megvetni a lábát a mezőny első felében, noha egy győzelmet azért feltudott mutatni. Todd Hazelwood pedig lényegében hazatért az MSR-hez. A 26 éves versenyző ezer szállal kötődik a Matt Stone Racinghez, hiszen velük szerzett bajnoki címet a Super2-es kategóriában, majd náluk mutatkozhatott be a bajnokságban 2017-ben. A tehetség úgy gondolom benne is megvan, többször is megmutatta már, főleg egykörös tempóban, csak meg kellene próbálni mindent tényleges eredményekre is váltani.
PremiAir Racing
Nagy átalakuláson esett át Johnatan Webb korábbi csapata. Mint Team Sydney nem igazán sikerült megvetniük a lábukat, rendszerint a mezőny hátsó régióiban vergődtek. Webb (és valószínűleg a pénztárcája) is megelégelte az eredménytelenséget, ezért elkezdte árulni a csapatot, amelyet Peter Xiberras úr vásárolt meg. A csapatnév esetleg ismerősen csenghet azok számára, akik mélyen követik az ausztrál autósportot, ugyanis Ausztrália gyorsulási bajnokságában többször is bajnoki címet szereztek már. Pilótafronton Garry Jacobson megtartása egyértelmű döntésnek bizonyult, hiszen Xiberras évek óta támogatta a versenyző pályafutását. A lapátra került Fabian Coulthard helyére pedig Chris Pither került, aki visszatér a bajnokságba, hozva magával a Coca Colát, mint szponzort.
Blanchard Racing Team
A korábbi versenyző, Tim Blanchard egy autós kiscsapata továbbra is kitart Tim Slade mellett, aki egy valódi drámát élt át tavaly. Kimagaslóan jól kezdte az évet Bathurstben, végig meg volt a tempója, közel állt egy dobogós eredményhez, amikor is a Forrest Elbow kanyarban falnak csapta a Mustangot. Az autón kívül Slade-ben is eltörhetett valami, mert azon kívül, hogy rettenetesen csalódottan kihagyta a következő versenyt, később már nem is jöttek az eredmények. Idén egy újabb esélyt kap a bizonyírásra és reméljük, hogy a kezdeti lendület ezúttal tovább kitart.
Versenynaptár
Na ez az, amit ennél a bajnokságnál különösen nem szabad készpénznek venni, vonhattuk le a következtetést az elmúlt években, de már idén is láthattunk precedens példát rá, hogy miért is. Nyilván a Covid helyzet kiszámíthatatlan, ráadásul Ausztráliában az átlagosnál is szigorúbban kezelték/kezelik a helyzetet, így bármikor fenáll a naptár módosítás lehetősége.
Az eredeti tervek szerint, a tavaly járvány nélkül is kimaradó Newcastle kapta meg idénre a szezonnyitó rendezésének jogát, ám az ausztrál kormány ezt gyorsan keresztbe is húzta. Így a tavaly ősszel gyakorlatilag rongyosra járatott Sydney Motorsport Parkban kezdődik meg a szezon, méghozzá egy villanyfényes versennyel. Félreértés ne essék, szeretem ezt a pályát, és általában izgalmas versenyeket is szoktunk itt látni, de néhány hónap alatt ez már a tizenkettedik verseny lesz itt. A csapatoknak viszont annál könnyebb lesz a dolguk, hiszen mindenkinek elég friss élménye és beállításai vannak novemberről.
Ezek után március végén Tasmania szigetére megy a bajnokság, ahol a szűk, rövid, de amúgy egyáltalán nem könnyű Symmons Plains Racewayen versenyezhetnek. Ha minden jól megy, 2019 után először ismét az Albert Park is vendégül látja a mezőnyt az F1 betétfutamaként. Majd jön Perth, ahol éjszakai versennyel várják vissza a szériát szintén kényszerpihenőt követően.
Szerencsétlen Wintont tavaly fél évig húzták-nyúzták és végül nem is sikerült versenyt rendezni, idén májussal feltehetőleg erre is sor fog kerülni.
A nyári menetrend Észak-Ausztrália egzotikus és hűlőkkel teli vidékén kezdődik, Darwinban mindig nagy hőségre van kilátás, majd Townsville utcáin mérkőznek meg egymással. Júliusban még elmennek a The Bend Motorsport Parkba is, a nyarat pedig augusztusban, a Sandown Racewayen zárjuk.
Ezután remélhetőleg sikeres lesz a kiruccanás és Aotearoa, ismertebb nevén Új-Zéland is vendégül láthatja a mezőnyt és a regnáló bajnoki hazai versenyét is megrendezhetik a Pukekohe Parkban. Szintén olyan helyszín, amely az utóbbi időben kimaradt, majd Hampton Downs helyettesítette volna, de végül oda sem jutott el a Supercars.
Október 9-én rendezik majd a híres neves Bathurst 1000-est, amelyen természetesen dupla pontokat osztanak majd, amivel akár fel is kavarhatják a bajnoki harcot.
A szezon az Arany-parton zárul október 30-án, Surfers Paradise utcáin.
Hol lehet követni?
A kérdés, amely mindig elhangzik és talán sokakat a legjobban érdekel. Szerencsére az utóbbi évben is már láthattunk hivatalos magyar nyelvű közvetítést, és információink szerint ez idén sem lesz másképpen: az Arena4+ online felületén keresztül tudjátok majd nyomon követni az eseményeket, előfizetés ellenében. Természetesen a Grand Prix Zóna is folyamatosan beszámol majd a szezon történéseiről.
