Earl Bamber, Alex Lynn és Neel Jani nyerték a szezon második futamát Sebringben, megszakítva a Cadillac öt év óta tartó nyeretlenségi sorozatát ezen a helyszínen! A végeredmény és a Cadillac-dominancia picit csalóka…
Sebringben versenyzett a hétvégén a WEC és az IMSA sportautó-bajnokság mezőnye. A vb-futamról korábban már beszámoltunk, az amerikai széria mezőnye magyar idő szerint szombat este csapott össze. Ezúton kérünk elnézést, hogy beszámolónkat csak most kapjátok meg, ugyanis amerikaiautósport-szakértőnk, Izsán Csaba két napja betegen fekszik, plusz annyira tele volt a hétvége motorsporttal, hogy most próbáljuk csak meg fejben összerakni a látottakat. Csabánál amúgy nagyjából 7 órán keresztül ment a második képernyőn a futam, de ebből olyan másfelet tudott figyelemesen nézni. Jelen cikk törzsszövegét amúgy Gergő szerezte, de a megfelelő helyeken Csaba is hozzátette a magáét.
Borzasztóan forró, tavaszi nap várta az IMSA sportautó-bajnokság mezőnyét a floridai helyszínen, a DPi-csata pedig a teljes táv alatt oda-vissza ingadozott a két márka, a Cadillac és az Acura között. Az Acura egy ideig tartotta az 1-2-t a délutáni kánikulában, a magas nappali hőmérséklet csökkenése során viszont a Cadillacek megmutatták valódi erősségüket és a sötétben sima győzelmet arattak.
Ami nagyon meglepő volt, hogy szűk fél órával a rajt után a futam máris átment káoszba. Ilyen hosszú futamokon ez nemhogy szokatlan, hanem egészen váratlan, és több egység már az első percek után eldobta a futamát. Mondjuk ide nem tartozik Andrettiék P3-as autója, amelyik már az első métereken füstölt, és egyetlen kör megtétele után fel kellett adják a versenyt. Nos, ami a káosz mértéket illeti: ha jól számoltuk, az első 19 perc alatt egy DPi, két LMP2-es, három vagy négy LMP3-as és három GT3-as autó csúszott ki, robbant le, vagy küzdött gondokkal… A P3-as egységeknek pedig ezután sem ment igazán a körbeérés.
A pole-ból rajtoló Cadillac már a verseny elején kiesett a győzelemért harcolók közül erőátviteli gondok miatt, és pár tíz perccel később a 02-es Cadillac is kapott egy áthajtásos büntetést, mivel Alex Lynn sárga alatt előzött egy GT autót. Nos a futam annyi sárgát hozott, hogy ez utólag abszolút nem határozta meg a CGR autó futamát, amit már a címből is megtudtatok. Naplemente után álltak az élre – Earl Bamber, Alex Lynn és Neel Jani –, alig több mint egy órával a vége előtt azonban Bamber ütközött a 13-as AWA Duqueine autóval, aminek eredményeképp rövid időre Richard Westbrook vette át a vezetést a JDC-Miller Cadillac-kel. Bamber gyorsan jóvá tette hibáját és 58 perccel a leintés előtt visszaelőzte Westbrookot. Megdöbbentő volt, ami ezt követően történt, Bamber ugyanis még ugyanebben a körben egy GTD Ferrarival is ütközött, megint megpördült és megint Westbrook állt az élre, 13 perccel később azonban lekörözés közben ritmust vesztett és Bamber újra előre szökött, és ezúttal már ott is maradt.
Az acurások több hibát is elkövettek: Will Stevens például a boxban követett el egy szabálytalanságot, ami miatt áthajtásos büntetést kapott, a daytonai győztes Meyer Shank Racing pedig egy előzési kísérlet közben ütközött a Whelen Cadillac-kel. Utóbbi felállt ebből a csapásból és végül a 3. helyen végeztek, teljessé téve a Cadillac-dobogót. Az Action Express Racing másik autója, az Ally színeiben futó 48-as két órával a vége előtt egy féktárcsahiba miatt időt vesztett, így csak 6. lett.
Elég sokszor kihangsúlyoztuk már, hogy az LMP3-as autók jelenléte a mezőnyben több negatívumot mintsem pozitívumot ad a futamoknak – ami ezúttal sem volt másként –, de szombaton a P2-es, félamatőr gárdák húztak fel igazán. Az estek-keltek kifejezés is csak szépítené a helyzetüket: csak a High Class Oreca legalább hatszor járt a pályán kívül, szóval visszavonom az ACO-val szembeni ellenérzésem, hogy csak a Le Mans-i tartaléklista végére kerültek fel – ezeket már rég kiintettem volna a sebringi futamról, de a Tower Motorsport sem teszi ki vitrinbe a sebringi szerencsétlenkedését.
LMP2-ben amúgy a Scott Huffaker – Mikkel Jensen – Ben Keating összeállítású PR1/Mathiasen Motorsports Oreca a rajttól a célig dominált és egy teljes kör előnnyel győzött. A 2. helyen a Racing Team Nederland végzett, megelőzve az Era Motorsportot. Az LMP3-as kategóriában a Sean Creech Motorsports (Malthe Jakobsen – Joao Barbosa – Lance Willsey) győzött a Jr III Racing és a Performance Tech Motorsports előtt. Ha kérdeznétek, hogy miért nem fog túl sok szó esni Montoyáékról a cikkben: az apja-fia páros a verseny második kiesője volt. JPM éppen fiától vette át az autót 83 kör megtétele után, amikor elég csúnya balesetbe keveredett .
Szenzációs küzdelmet hozott a GTD Pro géposztály, esélye volt a győzelemre a Corvette-nek, a BMW-nek, a Porschénak, a Lexusnak és a Lamborghininek is. A táv legnagyobb részében az Antonio Garcia – Jordan Taylor – Nicky Catsburg összeállítású 3-as Chevy állt az élen, mindhárom pilóta erős etapokat teljesített, különösen a délután folyamán Catsburg, így teljesen megérdemelt győzelmet arattak. Legközelebbi üldözőjük a 24-es BMW volt egészen addig, amíg plusz kiállást kellett beiktatniuk egy olaj-utántöltés miatt, ennek eredményeképp pedig a 2. helyet a TR3 Racing Lamborghini csípte el. A 3. hely felé a Vasser Sullivan Racing volt úton, a 14-es Lexus azonban a végén megadta magát, így a 97-es WeatherTech Porschéjé lett a dobogó legalsó foka.
Ötszázadik versenyén állt rajthoz a BMW színeiben Bill Auberlen, és jó esélye lett volna győzelemmel ünnepelni a szép jubileumot, a veterán amerikai azonban ütközött Antonio Fuoco Ferrarijával. A korábbi GP2-es menőt meg is büntették, de visszakapaszkodott, az utolsó órában megelőzte Auberlent és megszerezte a GTD-kategóriagyőzelmet. Az olasz pilóta Roberto Lacorte-tal és Giorgio Sernagiottóval osztozott a Cetilar Racing autóján, amely a táv folyamán kétszer is megpördült, de amikor a pályán volt, egyértelműen a kategória leggyorsabb autójának bizonyult. A 2. helyen a 32-es Gilbert Korthoff Motorsports Mercedes végzett, a 3. pedig a 21-es AF Corse Ferrari lett. Auberlen, Robby Foley és Michael Dinan BMW-je visszaesett negyediknek, ugyanis be kellett iktatniuk egy plusz versenyzőcserét, miután Auberlen elérte a maximum vezetési időt.
