Haverok között maradva sem vártunk egy túl jó futamot Texasban, simán kiindulva az elműlt évek örök vonatozásaiból, az elk*rt aszfaltú pályán. Voltak ötletek a pillanatnyi feljavításra, és – még ha az újraindításoknál csúszott is pár autó, mint disznó a jégen – nem panaszkodhattunk az esti 248 körre a TMS-ről.
Amint az időmérő után is írtam, McLaughlin váratlanul jó utolsó köre ismét elgondolkodtatott minket, hogy honnan javult ekkorát az új-zélandi. Ugyan a pole-ról lecsúszott, de jó rajtját követően átvette a vezetést, de a futam első felében Rosenqvist sokáig ott loholt mögötte. Az első sárga nagyon hamar érkezett, és Ryan-Hunter Reay kiesésével úgy néz ki, hogy Alex Rossi vette át “pechmester” szerepkört az Andrettinél. Rossinál megadta magát a technika, és pár kör után kiállt a boxba- de a csapatot úgy en bloc az ág is húzta a futamon.
Az újraindítást követően Kikrwood kapta el tökéletesen a fonalat, a mezőny végéről egészen a kilencedik helyig előre törve, közben pedig Newgarden jött fel a második pozícióba, a két AMSP pedig egymást gyepálta (O’Ward az első rajtot követően jött előre az élmezőnybe) a dobogó alsó fokáért.
Ekkor a futam kicsit ellaposodott. Szegény Satot amúgy is húzta az ág is, hiszen első kiállásánál a csapat benézte a dolgokat, az ő és csapattársa, Malukas pit látogatását is elrontva. Szóval harmadik rajthelye nem sokkal kecsegtetett ekkor, de lett ez rosszabb is a veterán japánnak. Sato megpróbált visszajönni az élmezőnybe, de kedvenc Devlin DeFrancesconk majdnem falhoz vágta, emiatt jött a második sárga a 100. körben.
A sárga miatt kiálló mezőny megtréfált pár szerelőt, A Bahrein is szop*ágon levő McLaren elrongotta Rosenqvist kiállását, miután néhány másodperccel korábban Pato elütötte egyik szerelőjét… Ezzel nagyjából kukázta futamát a csapat, egy nagyon meggyőző időmérőt követően. Ugyan a svéd visszajött a 11. hely környékére, és nem volt rossz a tempója, technikai gondok miatt ki kellett állnia később, Grosjeanhoz hasonlóan, aki nagyon szidta a vasat emiatt.
A hétvégét amúgy is az elrontott kiállások tömkelege jellemezte, hiszen a Formula-2 második futamán is minden harmadik boxlátogatásnál volt egy (kisebb-nagyobb) hiba.
Van egy tökéletes angol mondás: yellows breed yellows. Az újraindítást követően a nagyjából zéró tapadással rendelkező Kirkwood kente falra az autót, majd jött a big one is a 129. körben. A mezőny hátsó végéről nagy menetelést mutató Graham Rahal (akinek nem ez volt az első hibája a futamon) kicsit túl motiváltan próbálta meg legyűrni Pókembert, a kalamajkában pedig DeFrancesco autója is összetört.
Egy nagyon hosszú megszakitást követően kissé keveredtek a taktikák és erőviszonyok, és a 180. kör környékére tisztult űjra ki az állóvíz. Ekkor Will Power vezette a futamot a végig hibátlanul versenyző VeeKay, McLaughlin és Ericsson előtt. A svéd ganassis az utolsó kiállásokat követően egyértelmű győzelmi esélyesnek tűnt, azonban bicskája beletört a második Newgarden megelőzésébe.
Andrettiék vesszőfutását jól mutatta, hogy a szintén nem hibátlan autóval versenyző Colton Herta utolsó kiállását benézte a csapat, szóval ő is kihullott a top tízért harcolók közül. Végül VeeKay sem a dobogóért küzdött, ahogyan Pagenaud sem- mindketten egy késői sárgába reménykedve, kevesebb üzemanyagot tankoltak az utolsó kiállásnál. Mivel ez elmaradt, a utolsó 30 körben visszaestek a top tíz végére.
Ekkor kezdett el menetelni az amúgy végig top 15-ben küzdő Jimmie Johnson, és amikor az utolsó etapban erőből megelőzte Dixont és Palout, én pedig emeltem nem létező kalapom.
A futam végére Newgarden lerázta a harmadik helyen haladó Ericssont, és elkezdte kergetni McLaughlint. Sokáig űgy tűnt, hogy St. Pete-hez hasonlóan, ahogy Palounak sem volt reális esélye legyőzni az új-zélandit, Newgarden sem igazán szólhat bele a győzelem sorsába. Az utolsó pár körre már nagyon a nyakán volt, és érkeztek is a lekörözendő urak. Majd lengett a white flag, 248. kör, és a célegyenes előtt egy picit lelassított McLaughlin.
Ekkor a lesipuskás Newgarden beesett mellé, és 6 századdal megverte csapattársát, aki szerintem nem számított erre.
A leintést követően nagyon maga alatt volt a háromszoros Supercars-bajnok, az ünneplésnél viszont már pacsiztak Newgardennel, szóval hamar elásták a csatabárdot (vagy Scotty felvette baráti maszkját).
Ercisson mögött Power lett a negyedik, szóval a Kapitány csapata majdnem tökéletes versenyne van túl. Johnsont végül megelőzte Dixon az ötödik helyért (van egy gyanúm, hogy JJ inkább elengedte bajnoki esélyesebb csapattársát), kettőjük mögött pedig Palou futott be, szóval a CGR szép pontokat gyűjtött. Megjegyzendő, hogy az első 7 helyen a Penske és Ganassi autók zártak, szóval még mindig ők vannak a szeren.
A top tízet Pagenaud, Ferrucci és VeeKay zárták. Itt pedig dícsérjük meg a sérült Jack Harvey helyére beugró olasz-amerikait, aki zéró edzésidővel teljesített egy nagyon jó futamot.
A verseny részletes végeredményét itt találjátok
Roger ‘papa szerint Newgarden sikere a csapat történetének 600. győzelme volt, egy korábbi fogadását tartva pedig Mr. Penske készpénzben fizette ki Josef győzelmi prémiumát.
A bajnokságot McLaughlin 97 ponttal vezeti, a 69 egységes Power, 67 pontos Palou, és 65 egységes Newgarden előtt.
Folytatás Long Beach utcáin, 3 hét múlva!
