O’Ward megnyerte, Herta túltolta, Grosjean pedig eltahóskodta- Alabama beszámoló

A Barber Motorsport Parkban majálisozott az IndyCar mezőnye, és ugyan az eső elkerülte a fiúkat, egy nagyon jó futamon szerezte meg idei első győzelmét Patricio O’Ward. Négy futam után van három győztesünk, három különböző pilóta vezette a bajnokságot, és jelenleg az a Palou van a tabella élén, aki még nem tudott nyerni- szóval okunk nem lehet a panaszra, mivel az IndyCar önmagát adja!

Mivel személyes program miatt lemaradtam a tegnapi időmérőről, így ezt a versenybeszámoló elején igyekszem pótolni röviden 🙂

Amilyen nagy a mezőnyünk, lassan minden időmérőre jut pár dráma már a Q1-es csoportokban. Ezúttal a Q1-ben, először pályára hajtó 13 versenyző közül Scott Dixon és Will Power húzták a nagyon rövidet, akik a 7. és 10. pozícióban búcsúztak az etapon, Harvey, Sato, Kirkwood, Kellett és Calderón oldalán. A csoportot amúgy McLaughlin nyerte meg, a két AMSP és Palou előtt. A második csoportban a két Meyer Shank Honda hullott ki nagyon hamar. Pókember 8., míg Pagenaud csupán 12. lett, és Lundgaard, Malukas, DeFrancesco, Daly és JJ mellett búcsúztak idejekorán.

A legjobb 12-be tehát bejutott 3 Andretti, 2-2 Penske, AMSP és Ganassi, valamint Rahal, VeeKay és nem kis meglepetésre Callum Ilott, aki alatt azért nincs világverő technika. Ugyan a JHR versenyzője “csak” a 11. helyre kvalifikált végül, így is messze csapata reális szintje fölött teljesített. A Q2 amúgy szokásosan szoros volt, egyedül ő és Ericsson kaptak 1 másodperc fölött az etapot végül megnyerő O’Wardtól, miközben az első nyolc helyezett 3 tizeden belüli (!) köröket futott. Sajna ez két kiesőt is lefedett, legpechesebbként pedig Newgarden és Grosjean estek ki a 7-8. helyeken. A már említetteken kívül pedig Rahal, és az átlagban jól kvalifikáló Herta sem jutott el a Fast Sixig. O’Ward mögött McLaughlin és Rossi végeztek, kevesebb mint 1 tized lemaradásban.

A Fast Six-ben viszont már alulmaradt a mexikói fiatal az egy szem holland riválisával szemben, hiszen egy 1:06.2507-es idővel Rinus VeeKay megszerezte karriere második pole-ját, kevesebb mint két tizeddel legyőzve O’Wardot és Palout. A spanyol címvédő mellől Scott McLaughlin várta a mai rajtot, míg a Long Beach-i események után nem éppen haver Rossi-Rosenqvist duó végzett az 5-6. helyen.

Az időmérő részletes eredményeit itt találjátok.

Vasárnapra aztán mindenki esőt várt Alabamába, és delelőtt le is szakadt az égi áldás, de a rajtra teljesen felszáradt a pálya, és a verseny 2 órája alatt hírét sem láttuk a csapadénak.

A rajtnál VeeKay jól jött el, O’Ward mögötte és meglepően tiszták, valamint túlzottan is eseménymentesek voltak az első körök. A mezőny tervezetten kétszer látogatta meg a pitet, az élmenőkből négyen viszont (Newgarden, Herta, Grosjean és Ericsson- bár a svédet alig láttuk a képernyőn) bepróbálkoztak egy 3 kiállásos taktikával. Az első kiállásukat követően Herta és Grosjean egymásra is találtak, egy egész szorosat és keményet csatázva, ezt leszámítva viszont a 29. körig dögunalom volt a Barber Motorsports Parkban. Ezt követően, miközben a többiek kicsit később álltak ki, Józsi és Herta is megvívta csatájukat.

Majd jött a fordulópont. A rajtot követően egészen a 7. helyig előremászó, és zseniálisat versenyző Ilott a kiállások után, a 33. körben Pókemberrel vívott, a kanyar belső íven túl lelkesen, nagy sebességgel akart befordulni, aminek a sóderágy lett a vége. A fiatal brit ezután elásta magát és érkezett is a sárga zászló, ami végül három körön át tartott és az egyetlen volt a futamon.

Ilott szerencsétlensége nagyon felrázta az addigi, unalmas körözést

A restartot követően állt ki másodszor a fentebb emlegetett négyes érdemi triója, és Herta valamint Newgarden ismét egymásra találtak, picit beragadva Malukas mögé. Utána viszont az andrettis fokozatosan darálta be riválisáit, míg Newgarden eléggé beragadt a mezőny hátsóbb részébe, ezzel eléggé haza is vágva a versenyét. Közben a csupán 19. helyről rajtoló Will Power fokozatosan jött előre, mint ahogyan a szintén gyenge időmérőt futó Dixon is. A 40. kör környékén már Rahalt és Rosenqvistet előzték a 7-8. pozíciókért. Közben az egy “balhéba” már belekeveredő Pókember kiforgatta JJ-t a mezőny végén, kapva is egy áthajtásos büntetést- ezzel Castronéves futama is érdemben véget ért.

Herta az alternatív taktika miatt majdnem kört kapott, de ment előre mint a mérgezett egér, a 45. körben már Grosjeant előzte (aki hozzá képest eltolta a kiállásait), majd nem sokkal utána Rosenqvistet is elcsípte a 9. helyért. Eközben az élmezőnyben Palou kergette meg Rossit a negyedik helyért. A Grosjean-Newgaren-Herta hármas tagjai alapvetően 20 körönként egymásra találtak a mai versenyen, ezúttal pedig Józsink és Grosjean harcoltak egy férfiasabbat. Az előzni akaró franciát kissé fűre tette Newgarden, ott ahol Pókember Ilottot, de Grosjeannak szerencséje (és nagyobb lendülete) volt, így szinte sebességvesztés nélkül tovább tudott menni. Végül az 56. körben Grosjean nagy nehezen megelőzte Newgardent.

A győzelemért folyó csata fordulópontja a futam harmadik harmadának elején, a 61. körben érkezett. Ekkor egyszerre látogatott az élről VeeKay és O’Ward a pitbe, és a kiállások után Veekay éppen csak kijött mexikói riválisa elé, McLaughlinnal a nyakukon, viszont az ötös kanyarban körbeautózta VeeKayt az AMSP versenyzője. Utólag nézve ez a manőver (amint a lenti videóban is láthattok) győzelmet ért O’Wardnak.

Az előbb említett McLauglin is ezekben a körökben veszítette el a dobogót, hiszen lecsúszott a sóderbe, a kiállásáról visszatérő Dixon pedig megelőzte őt, míg Pagenaud támadását éppen csak ki tudta védekezni az új-zélandi. Az még egy dolog, hogy Dixont előrehozta a ganassis pitcrew, de Palounál megint valami fekete mágiát vetettek be Chip Ganassi szerelői, hiszen a kiállása után O’Ward és Veekay közé, a második helyre jött vissza a címvédő spanyol. :O

A tempót és lendületet vesztő McLaughlint, csapattársa Power is megelőzte, 23 körrel a futam leintése előtt. Az ausztrál így a 19. rajthelyről feljött a top ötbe! Majd négy körrel később Dixon mellett is elment az ausztrál, egy zseniális versenyt produkálva.

Valószínűleg Colton Herta fejében is valami hasonló járt Power előzését látva, és elég rendesen megkergette ő is McLaughlint, de az Andretti versenyző megint túltolta… Egy agresszív előzési kísérletet követően megforgott, és ugyan gond nélkül folytatni tudta a versenyt, de beragadt csapattársa, Rossi mögé a 10. helyre, és itt is látta meg a kockás zászlót.

Túl sok hiba ez Hertától ahhoz, hogy stabil bajnokesélyes legyen…

McLaughlin ezt követően sem nyugodhatott meg, hiszen ugyan Herta eltűnt mögüle, cserébe viszont megérkezett a nyakára a Rahal-Grosjean kettős, 11 körrel a leintés előtt. Itt pedig egészen pofátlan manővereknek lehettünk szemtanúi az utolsó körökben. Rahal alapvetően gyorsabb volt mint az új-zélandi, de elfogyott a push to pass ideje, míg a mögöttük haladó Grosjeannál a türelem fogyott el. Jó néhány, sikertelen előzési kísérlet után, Grosjean egy bevetődést követően akarattal nekiment Rahal Hondájának… Ugyan mindketten (jelentősebb időveszteség nélkül) folytatni tudták a versenyt, Grosjean ismét a régi, igencsak tahó arcát mutatta… Az utolsó körre aztán szinte teljesen elfogyott Rahal üzemanyaga, így Grosjean szelte át hetedikként a célvonalat, McLaughlin mögött.

Az élen O’Ward ugyan nem tudta lerázni Palout, de győzelmét egy percig sem veszélyeztette a címvédő, míg a kiállásoknál szívó VeeKay már több mint 12 másodperc hátrányban zárt a dobogó alsó fokán. Powernek ha lett volna még pár köre, talán utoléri a hollandot, miközben az ötödik Dixonnak majdnem 8 másodpercet adott a nap talán legjobbjaként versenyző Willie P.

A top tíz helyezett: 🏆O’Ward🥈Palou🥉VeeKay-Power-Dixon-McLaughlin-Grosjean-Rahal-Rossi-Herta.

A fent említett uraknál kevésbé örülhetett Pagenaud, aki a futam nagy részét jó helyeken töltötte, viszont végül csak 11. lett, míg szegény Rosenqvist, aki ismét ott volt a Fast Six-ben, az egész futamon csak hátrafelé csúszott, mindössze a 16. pozícióban meglátva a kockás zászlót. 🙁

Amint a címsorban is olvashattátok, O’Ward lett a szezon harmadik győztese négy futam alatt, a bajnokság vezetését viszont az újabb dobogót szerző Palou vette át. A címvédőnek 144 pontja van, hárommal több mint McLaughlinnak, míg a Newgarden-Power kettős hátránya is kevesebb mint 10 egység (135-134). A második kiállása miatti beragadása után Newgarden csak a 14. lett a mai versenyen. O’Ward győzelmével feljött 30 pont lemaradásba Palouhoz képest, míg a többiek közül Dixon, VeeKay és Grosjean gyűjtöttek eddig legalább 100 pontot.

A verseny részletes végeredményét itt találjátok

A szezon két hét múlva, az Indy GP-vel folytatódik.

Címlapkép: Twitter/Arrow McLaren SP
Share on facebook
Facebook | Messenger
Share on twitter
Twitter
Share on reddit
Reddit
Share on whatsapp
WhatsApp
Share on email
Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.