Annélkül, hogy bármilyen klisét elsütnék, a május hónap tényleg egy örömünnep az IndyCar és motorsport rajongói számára! Szombat-vasárnap pedig ennek minden cseppjét kiélvezhettük, még ha a mezőny egy jelentős része annyira nem is örült az érkező égi áldásnak.
☢️ Egy két disclaimer már az elején. Sajnos (amint láthattátok) az elmúlt időszakban Csaba ideje is csak fogyott, és az elkövetkező hetekben sem lesz ez jobb, szóval vagy késve, vagy egyáltalán nem tudok majd mindenről is részletesen pötyögni, de azért egy Indy 500 kvalit nem hagytam “veszni”. Túlzottan most sem fogok elidőzni a részletekkel, de ha már (szerintem) ez volt a legjobb Indy 500 kvali amit láttam az utóbbi években, egy cikket bőven megérdemel.
Akik felületesebben ismerik az Indy 500-at megelőző két hét menetét – a legendás verseny különböző napjainak programját már böngészhettétek nálunk – a szombat-vasárnapi kvalifikációk után még egy mai és pénteki edzésnap van hátra, vasárnap pedig elrajtol a 106. fájvhándrid. Mivel pedig idén nem lett 33-nál több nevező, ezért a Bump Day/Last Row Shootout kiesése miatt több idő állt a pilóták rendelkezésére szombaton. Kaptak is a fiúk egy 6 órás első időmérőt, amin picit én magam is meglepődtem, de szomorkodásra nem sok okunk volt, hiszen a kapott plusz (majdnem 90) lóerő rég nem látott körátlagokat hozott a Brickyardon. Ugyan Daly szombati, 393.3 km/h-s csúcssebessége messze volt Arie Luyendyk legendás körétől, de a hivatalos adatokat nézve a valaha volt egyik leggyorsabb időmérőt láthattuk a pályán.
A 6 órás etap a várt eső miatt logikus lépés volt, hiszen amire mindenki megfutotta az egy, garantált menetét (4 kör sebességének átlaga adja az időt, és kisorsolják a pilóták pályára hajtási sorrendjét), már egy laza másfél óra el is telt, és néhány javítási kísérlet után Csaba és Szili elmentek kocsmázni megjött az égi áldás. Nos, a mindenki nem teljesen igaz, hiszen Wilson és Herta autójában meghalt a motor. Míg a brit kört sem futott végül, Hertának volt két próbálkozása, rémes eredményekkel. Emmellett Montoyának mindenki után kellett futnia egy büntetés miatt, Satótól pedig elvették az amúgy top 12-t érő körátlagot egy egészen bizarr ok miatt. A japán akkor hajtott a pályára, amikor Marco Andretti még kvalifikációs köröket futott, teljesen megzavarva őt. Ezután Taku San produkálta a szombati etap legnagyobb bravurját! Mivel elveszítette az idejét, másodszor is beállt a sorba (akik nem tudnak, a szabály az, hogy a garantált körözésed idejét elveszik, ha többször próbálkozni akatsz), és a második kanyarban az autót falhoz vágva is továbbjutást érő időt teljesített, kiütve a legjobb 12-ből a pont előtte futó csapattársát, a szintén javító David Malukast. A manővert a lenti Tweetben leshetitek meg.
Mivel én sem akarlak untatni, és titeket is inkább a tegnap esti eredmények érdekelnek, ha átfogóan szeretnék beszélni a szombati napról, azt mondanám, hogy a Fortuna azokkal volt, akik hamarabb, a még hűvös, és egyáltalán nem szeles pályán tehették meg első köreiket. VeeKay idejére abszolút senki, O’Ward és Rosenqvist köreire pedig Palou és Kanaan volt veszélyes, a három legkorábban futó pilóta viszont hátradőlhetett. Szerencse vagy sem, de mindhárman jó formában voltak végig az edzések alatt, szóval nem csak mázlis véletlenekről beszélünk. Ganassiék mind az öt autójuknak kibéreltek egy helyet a legjobb 12-ben, ha pedig melléjük odaszámoljuk a két teljes szezont futó AMSP-t, és Dalyn kívül a “Carpenter hadat”, nem sokan voltak játékban a továbbjutásért. A 2022-es szezon pedig merőben más a tavalyitól, de Ganassiék és Carpenterék nagyon jó indianapolisi beállításai nem váltak köddé!
A negatív oldalról megközelítve egy pocsék napja volt Rahaléknak Andrettiéknek és az MSR-nek. Michael csapatánál ugyan Grosjean mentette a menthetőt, és kilenceddikként továbbjutott, Herta második próbálkozásra is csupán 25. lett, Marco és DeFrancesco mögött, míg Rossi egy 16. helyet kockáztatott az újrapróbálkozással, végül visszaesve huszadiknak… Közben Rahaléknál a két friss igazolás a tökutolsó helyeken végzett. Olyan szinten el voltak maradva még – a szintén nem sziporkázó – Foytéktól is, hogy azt csúf volt nézni. Graham legalább mentette kicsit a csapat becsületét, bár Bobby fia sem lehet elégedett a 21. rajthellyel. Michael Shankék háza táján Pókember szörnyű első próbálkozást teljesített, amit eredetileg be sem akart fejezni, majd máspdikra sem ment a brazil veteránnak, és végül csupán 27. lett. Közben Pagenaud sem örülhetett túl soknak, bár ő legalább a 16. helyig eljutott.
Ugyan Texasban nagyon jól mentek, Penskeék ezúttal nem találták meg a legjobb formájukat, amin persze a késői pályára hajtás sem segített. Egyedül Power jutott tovább, azon a pontot szegény Newgardent kiütve a legjobb tizenkettőből. Józsit végül a (fent már említett) két DCR Honda is verte, szóval a 14. helyről várhatja a vasárnapi rajtot. McLaughlin az eső érkezése előtt újrapróbálkozott, amivel aztán eldobott egy 15. rajthelyet, hogy végül csupán 26. legyen, Herta mögött. Igen, ez a merni vagy nyerni helyzet.
VeeKay relatíve kényelmesen, több mint 0.6 mérföld/órás átlag fölénnyel hozta a szombati napot O’Ward és Rosenqvist előtt, és vasárnap folytathatta a küzdelmet az 5 Ganassi Honda, csapatfőnöke, Power és Sato és Grojsean ellen.
A szombati időmérős nap végeredménye
A Fast 12 etap tegnap este nem hozott óriási meglepetéséket. Sőőőt, szerintem eléggé a papírformát láthattuk. Bár arra azért nem számítottam, hogy Ericsson a legjobb hatba kvalifikál. A helyzet elég nyilvánvaló volt abból a szempontból, hogy a nem Ganassi/ECR/AMSP autók csak egymás ellen harcoltak, nem a továbbjutásért. A szombaton ismét legendás státuszba emelkedő Sato Powert és Johnsont tudta megverni, de kellett (nem nagybetűvel 😛 ) ehhez JJ hatalmas mentése az első körében, ami ugyan bravúros volt, de elvette tőle a 12-nél jobb rajthely lehetőségét.
Az etap alatt a két ECR Chevy futotta a leghajmeresztőbb első köröket, jóval 234 mérföld/órás átlag fölött, de az utolsó körükre azért jelentőset estek vissza, míg a Ganassik hihetetlen stabilak voltak mind a négy kör alatt. Az is jól kirajzolódott, hogy a best of the rest helyeken az AMSP Chevyk zártak. Pato és Felix éppen csak elmaradtak a legjobb hatba jutásról.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Csaba elég fáradt volt már a Fast 6-re. Szóval ugyan még egy nap sem telt el azóta, a fejemben annyi van, hogy Kanaan meg Ericsson futottak egy okés átlagot, de semmi extra, Carpenter ismét egy bődületes első kört nyomott le, de a végére sok sebességet veszített. A kérdés tehát az volt, hogy VeeKay vagy valamelyik ganassis szerez-e pole-t? Az őszintét megvallva én a hollandnak szurkoltam a lelkem mélyén (fejemben lenni ő az új Luyendyk), de amikor Palou éppen csak megverte őt, nem igazán bánkódtam.
Majd jött Dixon, utolsóként. És olyan első kört futott, hogy a vér megfagyott bennünk… Nemhiába ő a Jégember. A körök átlaga pedig utána sem csökkent jelentősen, és nem az lett hirtelen a kérdés, hogy nyer-e, hanem hogy milyen szinten veri rommá a többieket???
Körátlaga 234 mérföld/óra fölötti maradt, a négy körös átlagot használó éra (hivatalosan) leggyorsabb Indy 500 pole-ját megszerezve, majdnem fél mérföldes átlaggal verve csapattársát, Palou-t! Vannak akik négy Indy 500-at nyernek, mások pedig ötödik pole-jukat szerzik a verseny történetében. Aranyidőket élünk skacok!
A vasárnapi eredmények, illetve a két időmérős nap köridejei
A 106. Indy 500 rajtrácsa
Ide kellene valami értelmes konklúziót írjak, de nem akarom tovább húzni a cikket, ha már amúgy is fel szoktam rúgni az újságírás szabályait. 😀
Az Indy 500 jövő vasárnap, magyar idő szerint este fél hétkor rajtol majd, és reméljük, hogy minél többen nézitek. 🙂
