Rejlik a címemben olvasható irónia mögött egy kis keserűség?! Hát nem csak egy kicsi! Marcus Ericsson úgy győzött a negyedik Indy 500-as versenyén, hogy a teljes futam Scott Dixonról szólt. A Jégember egy hete megszerezte ötödik pole-pozícióját a legendás versenyen, ma átvette a legtöbb vezetett kör rekordját – a tavaly elhunyt, négyszeres győztes – Al Unsertől. Csak aztán jött az örök pech, és egy banális pit sebességátlépés az utolsó előtti kiállásnál… Ekkor azt hittük, hogy a két ASMP versenyző fog megküzdeni a győzelemért, de jött egy svéd fiú, egy piros-fehér autóval…
Az élet megint úgy hozta, hogy Csaba rohangált az utóbbi 4 napban is, és szerda este óta először van – cikkíráshoz alkalmas – gépközelben. Szóval az elmúlt napok pár edzéséről csontra lemaradtam, Herta Carb Day-es csúnya repülését leszámítva.
Szóval a (zseniálisan megrendezett) Monacoi Nagydíj után úgy ültem megint képernyő elé, hogy a Ganassinak nem igazán lesz itt ma ellenfele az ECR és AMSP-n kívül. Aztán ez is lett a végeredmény, csak nem éppen a várt formában.
A verseny első kiállásáig nagyjából azt figyeltük az élen, hogy Ganassiék oda-vissza adják a futam vezetését. Palou és Dixon hol spórolva, hol az élen haladva haladt stabilan. Majd a mögöttük loholó (és így üzemanyagot spóroló) VeeKay az kiállása után bejött közéjük. Dixon legyűrése után Palou nyomába eredt a holland fiatal, majd jött a kettes kanyar.
A zöld zászló belengetése után tovább vezette a versenyt a ganassis duó, miközben Patricio O’Ward feljött kettőjük mögé. A Carb Day-en autót törő Herta már ekkor is látványosan szenvedt a tartalékverdával, majd a 137. körben fel is adta a versenyt az Indy GP győztese.
A következő sárga a 70. körben érkezett, amikor az Indy 500 rookie Ilott (aki amúgy nagyon szépen versenyzett, csak zöld autóval, ami itt nem egy jó ómen…) ugyan úgy a kettesben felkente a falra. Palou és versenymérnöke nagyot akartak taktikázni, meghúzva egy gyors kiállást. Sajnos a spanyol versenyző akkor hajtott a pitbe, amikor az még le volt zárva… Az ezután következő büntetéssel (mezőny végére sorolták) és újabb kötelező kiállással a címvédő futama érdemben véget ért, bár kilencedik helyével így is sok pontot mentett annak tükrében, hogy bajnoki kihívói sem brillíroztak.
Palou szívásával O’Ward lett Dixon elsőszámú kihívója a versenyen, és a mexikói fiatalon kívül más nem is igazán tudta a lépést tartani a hatszoros bajnokkal. VeeKay kiesését követően (csapaton belül) Daly kúszott egyre feljebb a mezőnyben, és tűnt dobogóra esélyesnek, miközben a csapatfőnök Carpenter csak lassacskán esett vissza 1-1 helyet. Ed papa’ nagyjából 11. volt, amikor az utolsó újraindításnál leffulladt az autója, és számára is elúszott a verseny.
A sárga zászlós versenyzés a 105. körig tartott, amikor a kettes kanyar újabb áldozatot szedett, Romain Grosjean személyében… Daly éppen csak jókor állt ki, megúszva a “Palou-szindrómát”, míg Dixon és a mezőny már a sárga alatt látogatta meg a pitet.
Az újraindításra 9 kört kellett várjunk, és ekkor egy nagyot szép csatát csíptünk el a végig profin versenyző, és előre törő Ferrucci, és az O’Wardhoz hasonlóan előre lépkedő Rosenqvist között. Ekkor vette át Dixon az idősebb Unsertől az Indy 500-on vezetett legtöbb kör rekordját, szám szerint 645-tel. Az Unserhez hasonlóan négyszeres-győztes Pókember pl. csak fele ennyinél tart.
Kicsit kitérve a Meyer Shank Racing versenyére, a rossz időmérő után ügyesen lépkedtek előre a fiúk, de Pagenaud és Castroneves is beragadtak a 10. hely környékén. Majd jó pár körig egymást is akadályozták a fiúk, végül pedig egy közepes eredmény jutott az MSR Hondáknak.
A 143-47. körök között változott egy jelentőset a győzelemért harcolók száma. Dixon állt ki a leghamarabb, utána Daly is követte, aki éppen csak mögé jött vissza. A kettővel később kiálló Rosenqvist ideiglenesen eléjük vágott, és a legutoljára pitet látogató O’Ward már jelentősen utána vágott a Dixon-Rózsi kettősnek.
Sajnos 47 körrel a leintés előtt újabb, nagyon nagy csattanásnak lehettünk szemtanúi. McLaughlin a hármas kanyarban csúnyán odavágta a Chevyt, egészen négyes faláig csúszva, és ott is falazott egyet az új-zélandi…
A 159. körben indult újra a verseny, Dixon pedig a vezetést gyorsan visszavette, a nagyon akciódús adok-kapokban, míg a hajmeresztő manővereket bemutató Rossi feljött hatodik helyig, egyedüli, valamit mutató andrettisként. A legváratlanabb manővert pedig Montoya mutatta be, kívülről, majdnem a füvőn előzte meg Karame-t.
A vezetőkből Rózsi fiúnk állt ki előzör, 28 körrel a futam vége előtt, és az elővágó Rossi bejött hamarjába Dixonék elé. Aztán idén először láttunk egy váratlan boxhibát a gyakran “pitmágiát” bemutató Ganassitól. Dixon meghaladta a pitbéli sebességlimitet, az érte járó áthajtásos büntivel pedig eldobott egy második – a jó üzemanyag taktikáját figyelembe véve – eléggé biztos Indy 500 győzelmet…
A Jégember kiesése a győztesek közül egy AMSP diadalt vetített előre. Aztán jött a három megmaradt ganassisből kettő, akik megakadályozták mindezt. 19 körrel a leintés előtt, a hatalmasat menetelő Ericsson megelőzte O’Wardot a kvázi második helyért (ekkor még sokan nem álltak ki), majd honfitársa, Rosenqvist után eredt. Másfél kör múlva már első volt a korábbi F1-es versenyző, míg késői kiállásával a veterán Tony Kanaan bekerült a két AMSP közé, a dobogó alsó fokára.
Ekkor már az (alternatív taktikára gyúró, és plusz sárgára számító) utolsó nem kiállók Marco Andretti meg Johnson is kiálltak tankolni. JJ gyenge napja aztán még rosszabbra fordult, amikor 6 körrel a leintés előtt falazott egyet…
A rendezők meghúzták a várt lépést: gyorsan belengettek egy piros zászlót, hogy tisztán fusson le a verseny!
Reálisan nézve három kör versenyzés maradt a takarítás után. Ericsson pedig nem hibázott, egyet sem… A nyakán loholó O’Wardnak egy komoly esélye volt a svéd ellen, az utolsó előtti kör végén. Miután Ericsson kivédekezte a támadást, a mexikói már nem volt elég közel a fehér zászló belegetése után, míg Sage Karam utolsó pár kanyaros falazása miatt sárgában tették meg a fiúk az utolsó fél mérföldet.
Marcus Ericsson az Indy 500 történetének második svéd győztese lett, a legenda Kenny Bräck 1999-es sikere után. Megérdemelte a győzelmet? Hmm, utolsó etapja tükrében egyértelműen, bár nem éppen repdesek az örömtől. Az őszinteséget megvallva nem szívem csücske a svéd.
A másodikként záró Patricio O’Ward tavaly bronzérmes volt a futamon, szóval jövőre meglesz az a győzelem? 😛 A veterán Kanaan vágott neki a legfrissebb gumikkal a restartnak, de reális győzelmi esélye nem volt már a végén, míg a 4-5. helyeken célbaérő Rosenqvist-Rossi kettősnek végre egy jobb eredmény is jutott. Conor Daly hatodik pozíciója is szép eredmény, míg Pókember hetedikként látta meg a kockás zászlót, ami a 25. rajtkockából szép eredmény.
A top 15 helyezett: 🏆Ericsson-O’Ward-Kanaan-Rosenqvist-Rossi-Daly-Castroneves-Pagenaud-Palou-Ferrucci-Montoya-Hildebrand-Newgarden-Rahal-Power.
Az Indy 500 részletes végeredményét itt találjátok meg
Update:
Győzelmével Ericsson átvette a bajnokság vezetését, szóval feltehetjük a kérdés, hogy mekkora előnyt épített volna ki Dixon, hat nyerni tud?!
A svédnek 226 pontja van, tizenhárommal megelőzve a tegnap mögötte befutó O’Wardot, és tizennéggyel csapattársát, Palout. Az eddigi éllovas Will Power az egyetlen, aki még 200 pont fölött jár, 202 egységet gyűjtve a szezon első 5 versenyén.
Folytatás már ezen a hétvégén, Detroitban, viszont a megszokottól eltérően csak egyetlen, vasárnapi futammal.
