Manapság, amikor a Codemasters révén – szinte – minden igényt kielégítő F1-es játékot kap a nagyközönség, kissé feledésbe kerültek a régi, nagy klasszikus F1-es játékok, pedig ezeknek is éppoly komoly tábora van még manapság is, mint a modern köntösbe bújt újdonságoknak.
Amikor beköszöntött a nyári szünet, sokunk számára elkezdődött a virtuális F1-es szezon, ekkor barátokkal, haverokkal egymás legjobb idejét próbáltuk leküzdeni, vagy osztott képernyőn éppen kitorpedózni egymást a pályáról – ebben a részben két olyan játékról ejtenék pár szót, amely számomra, és remélem számotokra is kellemes emlékekkel és élményekkel járt annak idején. Ez a két mestermű nem más, mint a MicroProse által kiadott, és Geoff Crammond által jegyzett Grand Prix 2, illetve Grand Prix 3.
Ezekkel a mesterművekkel a kétezres évek elején találkoztam először, amikor úgy istenigazából berobbant nálunk a PC-zés, és az internetezés (szigorúan 56k-s modemmel persze). Amit feltétlenül tudni kell: a Grand Prix 2 egy 1996-ban kiadott játék volt, így az ezredfordulón már nem okozott gondot szinte senkinek sem előteremteni azt a gépigényt, ami kellett ahhoz, hogy szépen fusson a játék. A program az 1994-es szezonra épült, hivatalos FIA licencet tartalmaz, azonban mivel ez az év elképesztően zűrzavaros, és sajnos tragikus is volt, sok pilóta nem szerepel benne (így például Ayrton Senna sem, akinek Williamsét a játékban már David Coulthard terelgeti), fix rajtráccsal indulunk. Viszont minden csapat autóját megtaláljuk, még azt a Pacific-Ilmort is, amellyel még a kvalifikáció sem sikerült minden esetben a pilótáknak. A szezonban 16 versenyt futott a mezőny, ezt a 16 helyszínt pedig bele is préselték a játékba, így igazi klasszikus pályákon mehetünk: a régi Hockenheimring például kimondottan jól sikerült, de szerepel még Adelaide, Jerez, valamint a mindössze két futamot megélt Aida is, akárcsak az eredeti Tamburellóval felvértezett Imola.
A látvány 1996-ban óriásit ütött, az autók fizikája nem kevésbé, és a törésmodell is rendben volt. Ekkoriban csak száraz pályán mérhettük össze tudásunkat a géppel, így esős effekteket nem várhatunk, viszont volt helyette például tűz, mert bizony autóink megbízhatósága a kornak megfelelő volt, egy-egy olajszivárgás folytán könnyen lángba borult a gépek hátsó része. Természetesen ezek az effektek mai szemmel már inkább megmosolyogtatóak, akkoriban viszont hatalmas lépést jelentettek, és megalapoztak a későbbi F1-es játékoknak.
A játékban több mód közül is választhattunk: futhattunk gyors versenyt, amelyet kedvünkre variálhattunk, így a gyors nekifutásból akár egy teljes versenyhétvégét is varázsolhattunk, és természetesen nem maradt ki a teljes világbajnokság teljesítése sem, de még alapszintű multiplayer-funkciók is helyet kaptak. Az erőviszonyok 1994-nek megfelelően lettek belőve, a Benetton-Ford fedélzetén Michael Schumacher a legkeményebb ellenfél, de Damon Hill a Williams-Renault-val is magasabb nehézségi fokozaton szinte utolérhetetlen volt egy gyengébb autóval. Apropó nehézségi fokozat: itt is sok dolog közül variálhatunk, az ellenfelek szintjén át a vezetési segédletekig szinte mindent átállíthatunk. Az autónk beállításait is magunk szabhatjuk meg, elég korrekt lehetőségeink vannak, mert változtathatunk többek közt a szárnyálláson, guminyomáson, váltóáttételezésen, stb., de ez nem kötelező. Nem kimondottan nehézségi fokozat, de minden autó teljesítménye különbözik: a Ferrari, és a Lotus-Mugen Honda a legerősebb motorteljesítménnyel rendelkezik, utóbbi azonban megbízhatatlan, a Renault-motoros autók is erősek, ráadásul megbízhatóak, így akár egy Ligier-volánjánál is tudunk kimondottan erős versenyt futni, akárcsak egy Peugeot-motoros McLarennel.
A végére hagytam a játék talán legjobb részét, amit viszont már külsősök valósítottak meg. Ez volt ugyanis a GP2edit, amellyel a teljes játékot személyre szabhattuk, szinte minden részletre kiterjedően – teljesen ingyen. Új autó-textúrákat lehetett feltölteni, az autók teljesítménye, megbízhatósága variálhatóvá vált, és a pilóták vezetési képességeit is átállíthattuk, de még a boxutcai személyzet ruházatát is átszínezhettük, teljesen új mezőnyt készíthettünk, akár új pályákat is betehettünk a program segítségével a játékba – a lelkes játékosok persze éltek, sőt élnek is a lehetőséggel, a GP2 tábora a mai napig aktív, és továbbra is készülnek a játékhoz ún. carsetek. Mondhatni, hogy a Grand Prix 2 legendává érett az elmúlt 26 év alatt, és ezzel talán nem is esünk túlzásba.
A következő cím a sorozat következő része, a 2000-ben piacra dobott Grand Prix 3 már egy egészen más színvonalat képviselt. Technikailag hatalmas előrelépést jelentett elődjéhez képest, és bizony ehhez már kellett egy izmosabb vas is, hogy tökéletesen fusson a program. A játék az 1998-as szezont dolgozta fel, elődjéhez hasonlóan minden csapat, pilóta, és pálya is megtalálható benne – kivéve Jacques Villeneuve-öt, akinek 1-es rajtszámú Williamsét egy bizonyos John Newhouse foglalta el. Az ok prózai, a kanadai világbajnok névhasználati jogát birtokló cég nem járult hozzá a pilóta szerepeltetéséhez…
Technikailag valóban nagy volt az ugrás, a GP3-ban már voltak esős versenyek, ezek rendkívül látványossá tették a versenyzést, ráadásul megjelent ezáltal a taktikázás is, ugyanis az eső intenzitása változó volt, ergo fel is száradhatott a pálya menet közben. A vizes pályán a vezetés is nehezebbé vált, így a fizikára itt sem lehet panaszunk. A szélárnyékhatás is sokkal jobban működött, a balesetek pedig minden eddiginél látványosabbak voltak, és a kavicságyba való kicsúszás is jobban büntetett, mint az előző részben.
Ebben a részben a már a GP2-ben is megismert pályák nagy része megmaradt, de azért itt vannak újdonságok, például Argentína, a buenos aires-i pályát személy szerint kimondottan kedveltem. Bekerült a Nürburgring, Melbourne, az A1-Ring (manapság Red Bull Ring) is – ezeknek a pályáknak a környezetére sem lehet panaszunk, a korszaknak megfelelő megoldások köszönnek vissza itt is.
Játékmódok közül jórészt megmaradtak az előző részben is látottak (van multiplayer is), viszont itt már részben meg is jutalmaz minket a játék, egy-egy győzelem, vagy dobogós helyezés esetén egy rövid videót kapunk elismerésként, a világbajnoki címért pedig egy remekül összevágott snittet – egyébként a játék intrója is remek, valódi felvételekből lett összeválogatva. Komoly újítás volt a telemetria, melyet elemezgetve tovább tudtuk csiszolni autóink beállításait – de ez itt sem volt kötelező, alapbeállításokon is el lehetett boldogulni.
Az alapjáték hamar hihetetlenül népszerűvé vált, egy hónap alatt 300 ezer példányt adtak el belőle. A MicroProse pedig meglovagolta ezt, 2001-ben kiadott egy újabb verziót, a Grand Prix 3 2000 Seasont, amibe új pályákat, Jacques Villeneuve-öt, és számos egyéb újítást is bedobtak, és a grafikát is kicsit fejlesztették.
Ez a játék sem úszta meg a lelkes játékosok általi teljes átszerkesztést, hamar megérkezett a GP3Edit, amellyel minden eddiginél több mindent módosíthattunk, már a pitwall-feliratait is kedvünkre szerkeszthettük, de akár Michelin-abroncsokat is felszerelhettünk virtuálisan egy Ferrarira. A GP2-höz hasonlóan itt is elképesztően sok rajongói carset és pálya készült el, ráadásul ebbe a játékba már bele tudták integrálni a TV-s közvetítés feliratait is, ami hihetetlenül hangulatossá tette a játékot – jómagam azzal szórakoztam, hogy a játékban visszajátszások alkalmával látható nagy „R” feliratot kicseréltem az RTL Klub logójára (akik ugyebár akkoriban közvetítették az F1-et). Apró dolgok ezek, mégis a Grand Prix 3 ezeknek köszönhetően szintén időtálló alkotás lett, és ennek a játéknak is hatalmas rajongótábora van a mai napig – és tudjátok mit? Vén fejjel most egy körre el is viszem ezt az alkotást…
