A rekordbeállító időmérőt követően elég drámai futamot láthattunk ma este, amit nem is annyira a győzelemért zajló csaták emeltek ki, hanem a drámia kiesések, az adok kapok, és Andrettiék versenyzőinek teljes csődje és közröhejjé válása…
Az illető dráma elég hamar érkezett, hiszen a relatíve sima rajt után az időmérőn megbüntetett – és emiatt ismét a mezőny végéről rajtoló – Will Power megforgott, tehát ismét óriási feladat elé lett állítva. Nem sokkal később viszont az AMSP csapatot érte utol a dupla dráma: a harmadik helyen álló Rosenqvist alatt elfüstölt a Chevy motor, míg csapattársa, a pole-ból rajtoló, és a futamot vezető O’Ward is nem sokkal később elkezdett technikai gondokra panaszkodni…
O’Ward ennek ellenére jó ideig tudta vezetni a futamot, a nyakán loholó McLaughlinnal és Hertával mögötte, míg az első körökben Conor Daly előzgetett nagyon szépeket, valami 5-6 helyet nyerve a kiállásokig.
Az élmezőny a 25-26. körben kezdett kiállni, míg az egyre komolyabb gondokra panaszkodó O’Ward a harmincadik körben látogatta meg a pitet, Dixonnal együtt. Közben a jövő évi váltópár, Kirkwood és Rossi is kakaskodtak egyet, majd pár körrel később azt vettük észre, hogy Kyle a fal mellett áll a Foyt autóval, és egy újabb sárgát lengettek be a bírák.
Nos, a rendezők egy annyit vártak a sárga beintésével, hogy páran éppen csak beérhettek a pitbe, ahogyan az élen álló McLaughlin és Ericsson is éppen csak elcsípte a zöld lámpát. Túl sokáig viszont nem örülhettünk a versenyzésnek, hiszen a restartot követően Jack Harvey meglökte Dalton Kellett Chevyjét (kapott is érte egy büntit), a Foyt versenyző pedig lefulladt, így a 36. és 40. körök között ismét a pace car mögött autóztak a fiúk.
Szegény O’Ward már a második restartnál veszített pár helyet, aztán a 48. körre már csak a 11. helyen állt, teljesen elveszítve a sebességet és teljesítményt.
Innentől igazából nem sokan szólhattak bele (a 2-3. Palou és Herta sem) a vezetést megszerző McLaughlin győzelmébe, mögötte pedig Dixon és Newgarden kakaskodtak a dobogó közeli helyekért, miközben egy Will Power is odaegerészte magát az 5-6. hely környékére a futam közepére. Józsit is dícsérjük meg, hiszen ő is a mezőny közepéről, egy gyenge időmérő után keveredett vissza az élbolyba
Szegény O’Ward szenvedései az 54. körben értek véget, amikor a következő kiállása után már a pitből sem jutott ki az autóval. Ezzel egyvalaki szívott hatalmasat: az élmezőnyből egyedüliként ki nem álló Colton Herta, aki hiába örökölte meg a futam vezetését, de egy kiállás hátrányba került a többiekhez képest.
Az 58. körben kaptuk meg a zöld zászlót, és elkezdődött a kabaré…
Az ismét peches – és top tízes helyért harcoló – Callum Ilott autója éppen csak bedöcögött a pitbe, az Andrettisek pedig egymásra találtak… Rossi és Grosjean is elég agyabeteg volt már a futam ezen pontjára, és miután sorozatban a második köre egymásra találtak, Rossi úgy döntött, hogy nem igazán vesz be egy kanyart, magával ragadva Grosjean (elég ironikus módon fűnyírókat reklámozó) autóját. Ezzel a két zseni kiváltott még egy sárgát, és teljesen elk*rták a csapattárs Herta futamát, akinek ezen a ponton már muszáj volt egy sárga alatt kiállnia, a mezőny végére csúszva.
Az őszinteséget megvallva, én Rossit és Grosjeant sem kedvelem, és a mai manőverük rá is rakta a bohócsapkát az urakra. No, nem csak a lenti eset, hanem az, hogy utána Rossi összekoccant DeFrancescoval, míg Grosjean kisodorta a fűbe Hertát. Teljes Benny Hill jelenetsort játszott le ma az Andretti csapat. Ilyen szintű blamát rég láttam bárki részéről.
A káoszban ismét a jó öreg Will Power halászott jól, aki már az utolsó előtti restartnál harmadik volt, de végül nem tudott veszélyt jelenteni a vezető McLaghlin-Palou kettősre. Palou végig ott loholt az új-zélandi penskes nyakán, de pont úgy nem tudta reálisan támadni, mint a St Pete-i szezonnyitón.
McLaughlin idei második győzelmét szerezte, amivel (még ha csak matematikailag is) visszatért a bajnoki harcba, míg Palou pár gyengébb verseny után szintén komoly tényező a mai versenyt követően. Mr. Akaraterő a mezőny végéről lett harmadik, az a VeeKay előtt, aki a top 12 végére kvalifikált, és hónapok óta legjobb eredményét szerezte. Lehet az a bajusz szerencsét hozott neki. 😛
Dixon csendesen ma is ötödik lett, de ez valószínűleg nem elég a bajnoki harcra, csapattársa Ericsson előtt végezve, akit nem ért utol a zöld autó átka (szintén szép felzárkózást mutatott a mezőny közepéről), és továbbra is simán vezeti a bajnokságot. A futam utolsó felét sérült autóval teljesítő Newgarden hetedik lett, amivel gyanúsan nem elégedett, a szépeket előzgető Castronéves, és az eddig legjobb eredményét elérő Malukas előtt. Simon Pagenaud valószínűleg már nem örül annyira a tizedik helynek, annak tükrében, hogy a Fast Six-ből rajtolt.
A top 12: McLaghlin-Palou-Power-VeeKay-Dixon-Ericsson-Newgarden-Castoneves-Malukas-Pagenaud-Lundgaard-Rahal
A futam részletes végeredménye
Ericsson hatodik helyével egy 20 pontos előnnyel vezeti a bajnokságot Power előtt (321-301), míg hozzájuk közel még Newgarden és Palou vannak, 287-286 egységgel. O’Ward sorozatban második kiesésével már több mint 60 pontos hátrányba került a svédhez képest, visszacsúszva a Dixon-McLaughlin “kiwitérbe”(a mexikóinak 256, a két új-zélandinak pedig 254 és 252 pontja van).
Ugyan nem ők vezetik az egyéni bajnokságot, a Team Penske 9 futam alatt már hatodik győzelmét szerezte, sorozatban a harmadikat Detroit óta, és hogy még szebb legyen, mindhármat más pilótájuk húzott be.
Folytatás két hét múlva, a szezon egyetlen USA-n kívüli futamával, Torontóban!
