Az utóbbi egy hétben felrobbant az internet a Palou-Ganassi-McLaren átigazolási mizéria körül. A történet első részleteiről én is írtam még múlt szerdán, azóta pedig csak sokasodnak a kérdőjelek a történet körül. Időközben lement egy torontoi forduló is – utólag is elnézést kell kérnem, hogy elmaradt a szokásos futambeszámoló, azt is megpróbálom pótolni ebben a cikkben, röviden – és olyan irányba változott a bajnokság állása, ami kihatással lehet a Palou szappanopera jövőjére is.
Mivel a fent linkelt cikkben el tudjátok olvasni a Palou-saga korábbi részleteit, kezdjünk Torontóval: röviden fussuk át, hogy mi is történt a szezon egyetlen államokon kívüli versenyén, és ez hogyan változtat a bajnoki harcon! A múltban erre (amikor elmaradt futambeszámolót másképp pótolok) már kidolgoztam egy receptet, szóval ismét a bevált módszert követem: kategóriákra osztva beszélünk a pilótákról, attól függen, hogy jól vagy pocsékul jöttek ki az elmúlt hétvége eseményeiből.
Chip Ganassi Racing- három autóval a mennyben- de ez jó vagy sem???
Mivel Toronto óta eltelt 4 nap, remélhetőleg már senkinek sem mondok újdonságot azzal, hogy Kanadában Scott Dixon megszerezte 52. IndyCar győzelmét, beérve Mario Andrettit az örök raglista második helyén. Dixie már az időmérőn is közel állt 2016 óta első, nem Indy 500-as pole-pozíciójához, de erről végül egy hajszállal lemaradt, hogy aztán a második kiállások alatt, a “Ganassi pit és taktikamágiát” bevetve átvegye a vezetést, és meg se álljon a győzelemig. Közben Ericsson amolyan Dixonosan, stabilan versenyezve lett ötödik, növelve az előnyét a tabella élén, míg Palou az időmérős technikai gondjait követően 16 (igen, tizenhat!) helyet javítva futott be svéd csapattársa mögött.
A pontgyűjtés és kármentés tehát ki lett maxolva a CGR háza táján, a probléma csak az, hogy ezzel a koreográfiával ismét három bajnokesélyesük van, ami hosszútávon rosszul is elsülhet. Egy kisebb Ericsson-Palou kakaskodás ismét volt, bár ezúttal a Road American történteket megúszták az urak. Dixon a győzelmét követően mindössze 7 pontra van Paloutól, ami a spanyol jövőjére nézve lehet veszélyes csapaton belül (már ha még van az a helyzet, hogy megtartsák), viszont amíg Ericsson 47-54 ponttal kettőjük előtt van, és egyre fogynak a versenyek, előbb-utóbb szólhat Chip papa’ a rádion, hogy fiúk, itt már segíteni kell a svédet.
Penske, as P stands for pech
Will Power és az időmérők idén… inkább bele se menjünk. Ezúttal pedig a nem tudott kést játszani a vajban az ausztrál, lényeges pontokat veszítve Ericssonnal szemben a bajnokságban. A gond csak az, hogy közben Newgarden egyik kiállását elrontották, szóval Józsi fiúnk éppen csak elcsípte a top tíz végét, és amikor a 9. helyezett McLaughlin a legjobb pilótád egy futam végén, nem óriási a lelkesedés a Kapitány flottájánál. Az új-zélandi Mid-Ohioban szerzett győzelmével még-még visszakerült a bajnokesélyesek közé, de most már kezd egyértelmű lenni, hogy a végjátékba nem igazán fog beleszólni a Supercars-ász.
A Team Penske gondja is az lehet, hogy míg Newgarden Dixonnal osztozik azonos pontszámon, Power pedig két egységgel van Palou előtt, addig mindkettőjük lemaradása jelentős Ericssonnal szemben. A Kapitány fedélzetén nem igazán szokták alkalmazni a csapatutasítást, de előbb-utóbb el kell majd dönteni, hogy ki lesz a dudás a Penske csárdában, mert hanem folyamatosan egymás elől rabolják majd a pontokat a fiúk.
Herta ide, O’Ward oda, idén is penskesnek vagy ganassisnak kell lenned a bajnoki sanszra!
Kedvenc mexikói fiatalunk sorozatban harmadik peches/gyenge/technika ördöge által súlytott hétvégéjével kihúzta magát a bajnoki harcból, miközben Herta ugyan – saját stílusától eltérően – higgadt fejjel behozta az autót a második helyre, idei szezonja már rég nem csak a saját eredményeitől függ.
Közben viszont Rosenqvist megszerezte első AMSP-s dobogóját, a svéd pedig egy nagyon fontos szereplője lehet a Palou-saganak. Egyrészt az ő jövője – pontosabban 2023-as sorozata – is kérdéses még, emiatt igencsak gyakran faggatják a riporterek, másik oldalról viszont volt egy elég erős nyilatkozata a napokban. Mondandójának legfontosabb része az volt, amikor elejtette, hogy szerinte Palouval az is megtörténhet, hogy a jogi huza-vonában ülés nélkül marad jövőre, és a kispadról kell végignéznie a szezont. Felix fiúnk azt is hangoztatta, hogy igazából esze ágában sincs visszatérni a Formula-E-be (szó szerint úgy fogalmazott, hogy jelenlegi sorozatában akar maradni), és reméli, hogy torontoi eredménye meggyőzi Brownt erről. A svéd utóbbi néhány nyilatkozatából az rajzolódott ki több szakértő (mint pl. David Land) szerint is, hogy Zak Brown még nem osztotta le a lapokat 2023-ra, és versenyzői gyakorlatilag még “harcolhatnak” a maradásért.
A Palou-saganak közben egy olyan oldala is kezd kirajzolódni, miszerint Brown és az AMSP vezetése nem tudott arról, hogy Ganassiék élni is fognak a Palou szerződésében szereplő 2+1. opciós év jogával, és a spanyol címvédővel már hónapokkal ezelőtt megkötötték a szerződést, csak nem akarták elsietni a bejelentést, Ganassiék pedig túl későre ébredtek rá arra, hogy részben jogtalanul vinnék el tőlök Palout, ezért is volt majdnem tökéletesen egymásra időzítve a két bejelentés, védve a felek érdekeit. Az elmúlt pár napban pedig elkezdtek gyengülni a spanyolt az F1-es McLaren üléssel összekötő szóbeszédek is. Bár ha a szívünkre akarjuk tenni a kezünk, Ricciardonak ilyen teljesítménnyel keresnivalója nincs az autóban jövőre…
Akárhogyan is alakuljon a jövő, az biztos, hogy a hétvégén dupla fordulót rendeznek Iowában! Az időmérő mindkét nap du. fél hat körül kezdődik magyar idő szerint, míg a versenyek este 11 körül (a vasárnapi kicsit korábban, 10:40 után).
