IndyCar Iowa dupla és 2. Indy GP: a bajnoki fordulatot láttuk???

Nagyon sűrű időszak közepén vagyunk az IndyCar-ban, és a jövő vasárnapi, Big Machine Music City Grand Prix-vel együtt összesen 5 futamot lát(t)unk bő 20 nap alatt. A Toronto óta eltelt egy hét alatt is volt 3 versenyünk (Iowa dupla múlt hétvégén, és az Indy GP tegnap) és azt lehet mondani, hogy időközben a szezon kezdett kicsúszni Marcus Ericsson kezei közül, és megtörtént a bajnoki fordulat, amiről Iowa kapcsán már elkezdtünk beszélni a hétfői Brickyard Podcastben. Több kell a svédtől? Vagy csak őt is utolérte a többiek év eleji hullámvölgye? Erre (is) keressük a választ a cikkben!

A Penske kezdeményez és ural, Ganassiék kezéből meg lassan kicsúszik a szezon???

Kezdjünk pár statisztikai adattal. És mielőtt beleugranánk az okoskodás tengerébe, nézzük meg, hogy is áll a bajnoki tabella első tíz helyezettje, 4 futammal a szezon vége előtt!

Dixon torontoi győzelme óta eltelt 3 futam, és egyen sem állt Ganassi autó a dobogón, miközben a Penske versenyzők 5 pódiumot zsebeltek be, és ha nincs Newgarden iowai második futamos falazása, két győzelem állna a nevük mellett, és a Kapitány mindkét bajnokesélyese átlépte volna Ericssont a tabellán. A motorsportban azonban nem szeretjük a ha-val kezdődő mondatokat, így nézzünk meg egy más statisztikát is. Mid-Ohio óta Dixon minden futamon hozott legalább 2 pontot a csapattársán, Ericssonon, az eltelt 5 verseny alatt összesen 40 egységgel csökkentve a lemaradását a svédhez képest. Ugyan még mindig van 38 pont lemaradása a hatszoros-bajnok Jégembernek, azt akár már egy futamon is le lehet dolgozni ha svéd csapattársa kiesik a verseny elején. Persze az érmének mindig van egy másik oldala is. Ericsson szombaton Iowában dobogóra esélyes helyen állt, amíg a millió körös hátrányban levő Pagenaud úthengert nem játszott- az az eset nélkül talán még mindig a svéd vezetné a tabellát.

Mindezközben a hányattatott sorsú Palou ugyan gyűjtögette a pontocskákat, és a második iowai futamon kívül nem volt egyetlen, nagyon rossz futama sem, én már nem számolok vele bajnokesélyesként! Aztán lehet, hogy ez a gondolatom nagyon rosszul fog öregedni, de egy mentálisan ennyire nehéz periódusban nem hiszem, hogy a spanyol le tud dolgozni egy több mint 50 pontos hátrányt, pláne annak tükrében, hogy két csapattársa is előtte van az összetettben. Sőt, még az McLaughlin is ráesett Paloura a tabellán, aki a nyár eleji, peches időszakában teljesen visszaesett a bajnokságban.

Nem egyszer eljátszottunk már a (kötelező) csapatutasításuk gondolatával a podcastben is, a Pesnkenél pedig tegnap este már láthattuk ennek az első jeleit??? A harmadik helyen haladó Power egyértelműen lassabb volt, mint a mögötte érkező csapattársai, McLaughlin azonban végig nyugodtan körözött az ausztrál mögött. A leintés utáni nyilatkozatában viccesen oda is szúr Powernek egy picit (ezt a lenti Tweetben tudjátok meglesni), de ezt egyelőre még nem lehet csapatutasításként értékelni, pláne annak tükrében is, hogy a bajnokesélyes Newgarden a kiwi mögött, ötödikként ért célba, úgy, hogy teljesen a nyakán volt a verseny végére, de az elengedés gondolata nem biztos, hogy felmerült csapaton belül.

Ganassiéknál van éppen elég zavar az erőben, szóval nem tudom, hogy Palou mennyire segíteni csapattársait, ha szükséges. Ugyan egy esetleges Nashville-i káosz jó irányba változtathatja bajnoki esélyeit, ott már az is felmerül, hogy őt segítené-e a csapata ebben a zűrzavaros periódusban??? Nem egyszerű kérdések ezek.

Egyszer fent, egyszer lent- bele tud-e még érdemben szólni az AMSP és Andretti Autosport (esetleg bárki más) a bajnokságba???

A két csapat más-más helyzetben van, és más “akadályt” is jelent a Penskenek és Ganassinak. Amíg Patricio O’Ward Iowában a csúcson volt, és egyértelműen visszatért a bajnoki harcba, addig Indianapolisban ismét felült a szop*rollerre az AMSP, és semmit sem tudtak kihozni az első és harmadik rajthelyeikből. Andrettiéknél már rég nem lehet bajnokesélyekről beszélni, hiszen hol Herta, hol Rossi (hol mindketten) húzza a rövidebbet, de a McLarennel együtt bármikor eltudnak venni egy győzelmet a címért harcolóktól. Tegnap egy pillanatig sem voltak győzelmi esélyei a Penske vagy Ganassi versenyzőknek, sőt Herta kiesése nélkül még a dobogóra sem álltt volna senki a mezőny két legerősebb csapatából. Ehhez számoljuk azt is oda, hogy az AMSP és Andrettiék átlagban azért adnak 3-4 autót az időmérő utolsó fázisába, a Fast Sixbe, ami automatikusan tüske a bajnokesélyesek talpában.

Dixon és Power idén amúgy is nagyon peches (az új-zélandi néha már lassú is) az időmérőkön, tehát a versenyeik elég gyakran a felzárkózásról szólnak. Willie P. ezentúl is szereti futam közben extrém nehézségre állítani a játékát (kiforgásokkal stb. bár tegnap nem az ő hibája volt), szóval egyáltalán nem unalmas ez a bajnoki harc. 😀

Minden pályán akad 1-2 versenyző, aki borsot tud (és fog) törni az élmenők orra alá. Pl. Indianapolisban nagyon jó az Ed Carpenter Racing (VeeKay ismét magára talált), Conor Daly pedig ezen túl is kiemelkedő az oválokon- csak szerencsétlentől 3 jó eredményt vettek el a pocsék taktikák és elrontott kiállások múlt szombattól errefelé. A felsorolást estig lehetne folytatni, a gondolat lényege viszont az volna, hogy senki szájába sem repül az ingyen pecsenye, és egy ennyire kompetitív mezőnyben- ahol már Lord Devlin is elkezdett keményen harcolni 😛 – nem lennék sportfogadó iroda vezető még 2-3 futammal az év vége előtt sem.

Jövő hétvégén megyünk Nashville-be, ahol aztán tényleg bármi megtörténhet, és reméljük, hogy okosabbak is leszünk utána!

Címlapkép: IndyCar Media