Avagy hogy kapcsoljuk le szakszerűtlenül a haldokló beteget…
Az eredeti 2022-es WTCR szezon beharangozójában sem voltam már túlságosan optimista az idei évet illetően, de ami azóta történt az ténylegesen megpecsételheti az egész széria sorsát. Ha most békén is hagyjuk egy pár percre a címben megemlített blamát, akkor is kemény éve van a túraautó világkupának.
Kezdjük azzal, hogy a COVID Kelet-Ázsiában azóta is tombolgat, ezért ahogy megjósolgattuk, idén sem látogat a WTCR a Távol-Keletre, ezzel zsinórban harmadik éve nem unhatjuk végig a ningbói hétvégét, harmadik éve vár debütálásra a koreai Inje Speedium, és hát harmadik éve nem borzadhatunk el mekkelekék destruktív harcán a makaói falak közelségével, meg úgy en bloc a saját autóikkal. Erre jön még rá az azóta is dúló orosz háború/lerohanás (nem megyek ebbe jobban bele, veszekedjen Facebook kommentszekcióban politikáról az, aki élvezi), az, hogy az idénre összezsugorodott a mezőny megmentőjének kikiálltott wildcard rendszer képes volt EGY DARAB pilótát becsábítani (Pauban Éric Cayrolle), és ha ez nem lenne elég, akkor ott van még, hogy az Eurosport Hungary a korábbi években elképesztően alacsonyra állított lécet sem tudja megugrani a közvetítések terén. Igen, Eurosport Hungary, mert itt Portugáliában minden egyes kvalifikációt meg futamot adnak. Lényegében négy országban érdekel még bárkit is ez a széria: Portugália (mert Monteiro), Argentina (az argentín duó miatt), Uruguay (azok tényleg fanatikusak, Vila Realban is voltak annyian, mint a portugálok meg spanyolok) és Magyarország (mert Nooorbi, Nooorbi; meg Zengőék), erre fogják és ellehetetlenítik a magyar közvetítést. Lefutott 5 hétvége, összesen hány kvalifikációt meg futamot adtak le a tévében élőben? Kettőt?
Akkor térjünk rá arra, ami az egész cikket kiváltotta, a gumibotrány. Már a Nordschleifen is iszonyatosan gáz volt, hogy odamegy a széria az egyik legnagyobb presztízsű pályára mint betétfutam, erre a szabadedzések meg kvalifikációk gumi hibái miatt lefújják az egészet, mert ha van egy hely ahol nem akarsz 230-nál taknyolni a szétrobbanó abroncs miatt, az a Zöld Pokol. Goodyear szánja-bánja, de elküldik a gumikat vizsgálatra (spoiler: nem találtak semmit, módosítottak kicsit a keveréken, hogy de ez így már tuti jó, *cuppanós hang, amit a szakácsok csinálnak az ujjukkal a filmekben*). Na nem mintha ez megoldotta volna a problémákat, Aragónban meg Vila Realban is voltak erősen defektgyanús esések (utóbbinál Nagy Dani falba állása az, ahol nem zárható ki, hogy egy defekt miatt nem tudott normálisan elfordulni; legalábbis a csapat szerint), aztán megérkeztünk az olasz gokartpályára, Vallelungára. Meleg van, a pálya aszfaltja eléggé durva, a rázókövek sem teljesen egyenletesek és már a szabadedzéseken elkezdődött a csillaghullás, ami azután a kvalifikáción csak tovább romlott. Az olasz hétvége WTCR-es eseményeit (illetve eséseit) Dányi Gergő kolléga összefoglalta, így a ki mikor, hogy leírásba nem is mennék bele túlzottan.
Na de volt egy ETCR is, ahol bekövetkezett az, amitől tartottak a kék kínai-svéd gárdánál…
Az ETCR szezonelőzetesben is beharangozott Bruno Spengler a pálya egy kifejezetten tempós részén (második-harmadik kanyarban) kapott defektet a döntőben, aminek következtében háttal(!), nagy sebességgel csapódott a gumifalnak. Sajnálatos módon nem úszta meg a balesetet sérülés nélkül, enyhébb gerinctöréssel vitték kórházba (a francia-kanadai pilóta azóta bejelentkezett a közösségi oldalán, hogy jól van és most a gyógyulásra fókuszál, de azt továbbra sem tudjuk, hogy milyen hosszú rehabilitációról beszélhetünk), aminek következtében a Romeo Ferraris visszalépett a hétvége hátralévő részéről. Nem csak a pirosakat sújtotta a defektsorozat, a Cupra több pilótáját is gumiproblémák hátráltatták, de szerencsére őket a nagyobb baleset elkerülte.
Akkor mi is lesz a 2022-es évvel?
A szezonból van még egy futam (Franciaország; persze ha a gumiistenek is úgy gondolják), ezenfelül be lett lengetve annak a lehetősége, hogy találnak 2-3 Európán kívüli beugró pályát az elmaradó ázsiai hétvégék helyére, de ez még a legutóbbi gumibalhé előtt történt. Azóta beszélgettem különböző, WTCR-hez köthető emberekkel (újságíró, fotós, csapattag, stb.) és jelen pillanatban mindenki borulátó az idei év hátralévő részét tekintve. Persze a promóter dobálózott itt Dél-Amerikával meg Afrikával és a Közel-Kelettel is, de előbbi logisztikailag megoldhatatlan (költségcsökkentési szempontból mindent hajón szállítanak, maga az út hónapokig tartana nem beszélve a szervezésről; idén még a 24H Series is kénytelen volt lemondani a COTA-i hétvégét, szimplán logisztikai okok miatt), utóbbiknál pedig minimum 3 hónap szünetre készülhetünk fel, mert Marokkó és Katar addig élhetetlenül forró (Katarban meg foci VB is van, szóval valószínűleg az utolsó amit akarnának az egy dohai WTCR forduló). A Goodyear-t pedig be kell perelni, mert az, hogy az idei rövid szezonban kettő hétvégét vágott tönkre és emellett kórházba küldte a feltörekvő elektromos széria egyik húzónevét az egyszerűen elfogadhatatlan. Mikor a vallelungai második futamon a konkrét első rajtsor boxba hajt, akkor tényleg csak annyi mentette meg a magyar nézők előtt a sorozat “becsületét”, hogy ezt senki sem láthatta odahaza az elhúzódó teniszmeccs miatt. Csak azért nincs az egész balhé annyira felkapva, mint a Formula-1 elmúlt 20 évének különböző gumibajai (Michelin, Pirelli), mert világszinten a WTCR nem jelentős széria, aminek nem segített az elmúlt 3 szezon Európa kupásodása sem.
A 2023-as szezonra meg lassan már gondolni sem merek, mert bár a promoter továbbra is tolja itt az ígéretek tömkelegét (visszatérünk több futammal Dél-Amerikába; jön a hibrid rendszer; átalakítjuk a súlyozást is ha kell), de vagy nem tudják, vagy nem akarják felfogni, hogy jelen pillanatban ez olyan, mintha akkor állnál neki kifesteni a nappalit, mikor a bontóbrigád már az ablak előtt áll a ledózerolási engedéllyel. Az hogy a Lynk & Co képes volt mind az 5 autóját kispadra ültetni mindkét futamon, ezzel végleg kiírva magukat a bajnokságból az ténylegesen egy utolsó figyelmeztetés. Nem egészen 30 pontra voltak a bajnoki éllovastól, a fordított rajtrácsos első sorral is bőszen gyűjtögették volna a pontokat, ők mégis inkább a pilóták épségéért tiltakoztak (ezért is más ez, mint mikor a bajnokságban amúgy is rosszul álló Hyundai kihagyta a Nordschleifet a súlyrendszer kritikájaként). A jelenlegi mezőny 30%-át adó gárdáról beszélünk, akik ha úgy döntenek, hogy a széria nem képes azt a marketingplatformot biztosítani nekik amit elvárnának, akkor csomagolnak, lelépnek, és nincs többé WTCR.
Ahogy feljebb is írtam, van a bajnokságnak elég baja a gumibalhén kívül is, pont az a TCR formula folytogatja a szériát, ami pár éve megmentette a pusztulástól és elhozta a túrauatózás új aranykorát, a költségek az egekben, a gyártói érdeklődés meg minimális, mivel már felfuttatták az autóikat, így Lotti eredeti formulája szerint (minimálisan) gyári támogatott privát csapatokban gondolkodnak, de a privát gárdáknak erre már nincs büdzséje. A WTCR kinőtte a TCR által nyújtotta lehetőségeket és lépnie kellene, mielőtt a helyi TCR bajnokságokat is magával rántja (a költségnövekedés már ott is érezhető és a kis, garázsban barkácsolt versenyautóknak is egyre nehezebb labdába rúgniuk); jelenlegi helyzetben lehet úgy a legjobb, ha ez a “lépés”, a Goodyear által gondatlanságból elkövetett tarkónlövés lesz, és a széria végre nyugodhat békében…
