Harminc autó, és húsz IndyCar futam a közeljövőben- de egyáltalán jó ez nekünk? Uborkaszezon folytatás

Gyanúsan sokan olvastátok más portálokon, hogy mind versenyhelyszínek, mind pedig nevezők terén bővülhet az IndyCar kínálata az elkövetkező szezonokra. Kicsit ebbe másztunk bele az uborkaszezon sorozat jelen részében.

Futamok terén jövőre még nem kell óriási gyarapodást várni, sőt elvileg egy új versenyt sem kapunk 2023-ra. Marshall Pruett szerint a naptár ugyan úgy 17 fordulós lesz, megtartva az iowai dupla-hétvégét. Egyedül a Texas Motor Speedway helye inog egy kissé a versenynaptárban, hiszen még nem tudtak szerződést hosszabbítani – az aszfaltja miatt az utóbbi években igencsak sokat kritizált, de idénre lényegeset javuló – pálya tulajdonosaival. Azt mindenképpen el szeretnék kerülni, hogy a futam ütközzön az IMSA sebringi 12 órás versenyével. Emiatt pedig a St. Pete-i szezonnyitó gyanúsan egy picit későbbre kerül jövőre, és így Texas is csúszik egy keveset a naptárban az ütközés elkerülése érdekében.

A jövőbeli célok között egyértelműen a rövid oválok számának gyarapítása, és a Mexikóba való visszatérés szerepel Pruett szerint- bár utóbbit már jó ideje halljuk és várjuk is, szóval ezzel kapcsolatban picit szkeptikus is vagyok. Ha eddig nem sikerült zöldágra vergődni, akkor miért pont ezután fog, hiszen Patricio O’Ward immár második szezonja bajnokesélyes. Egyelőre pedig a konkrét pályáról sincsenek hírmorzsák, ezért is hiszem majd ha bejelentik. Oválok terén a Milwaukee Mile visszatérése tűnik a legreálisabbnak. Pálya, amelyet én magam is kedvelek, és az elsőszámú emlék ami folyton bevillan róla, az Sébastien Bourdais ellentmondást nem tűrő győzelme 2015-ből. Pruett egyelőre még nem tudja, hogy mindkét új helyszínnel két év múlvára tervezek-e, vagy egyik 2024-re, másik pedig 2025-re érkezne.

Talán kedvenc emlékem a Milwaukee-i pályáról Bourdais ellentmondást nem tűrő győzelme 7 évvel ezelőttről.

Mennyi az annyi, és mi számít már túl soknak???

Pályákról versenyzőkre, és a pletyka-zónára térve, fel lehet tenni a kérdést, hogy mit akar az egyszeri néző, és mit a hozzáértő rajongó? Minél több autót a pályán, ami magával hozza a fizetős versenyzők számának gyarapodását is, vagy pedig egy erős, 24-25 autós mezőnyt???

Számos pályán már a jelenlegi autószám is kihívást jelent a pitben, harminc autót pedig egyelőre nem tudom hogy fog megbírni bármelyik utcai helyszín infrastruktúrája vagy Iowa. A számok gyarapodása pedig egyáltalán nem esélytelen pletyka, vagy falrahányt ígéretek halma. Callum Ilott szerződésének meghosszabbításakor egy két autós felállást erősített meg jövőre a Juncos Hollinger Racing, míg a jelenlegi versenyzőit megtartani akaró Dale Coyne is bővítene jövőre. A HMD-vel közöse indított svéd pilótájuk, Linus Lundqvist hatalmas előnnyel vezeti az Indy Lights tabelláját, és elvileg ő is lenne a harmadik DCR Honda fő várományosa. Persze csak akkor, ha Malukast meg tudják tartani. A litván-amerikai fiatal eddig nagyon meggyőző első szezont fut a sorozatban, de visszagondolva arra, hogy anno Ed Jones-szal és Álex Palouval is hosszabbított Coyne papa, mégis elvitte mindkettőjüket Ganassi, vannak itt még kérdőjelek. És Chip bá’ háza táján maradva, nagyon úgy néz ki, hogy a tízes Honda megürül jövőre, és én egyáltalán nem lepődnék meg, ha Malukas rajta lenne a csapat kívánságlistáján.

Az Indy Lights tabelláját magabiztosan vezető Linus Lundqvist helye egyre biztosabbnak tűnik a jövő évi rajtrácson

A madárkák arról is csiripelnek, hogy Devlin DeFrancesconak sincs túl sok maradása Andrettiéknél, mivel Kirkwood pedig Rossi helyére érkezik a 27-es autóba, Michaelnek is szüksége lehet még egy versenyzőre, ha tényleg lapátra teszik a pocsékul teljesítő kanadait. Bár Andrettiéknek maguknak is van egy rakás fiataljuk a Lights-ban, én egyiküket sem érzem már elég jónak/vagy érettnek a szintlépésre. Apropó ha már szó volt Ganassiékról, a csapat barbadosi származású juniorja, Kyffin Simpson óriási tehetségnek van kikiáltva, viszont eddig nem igazán tudott a fő nevelőszériában bizonyítani. Egyelőre az ő IndyCar debütját is nagyon korainak érezném.

Fontos személye lehet az átigazolási időszaknak Rinus VeeKay is. A holland jelenlegi szerződése a napokban járt le Ed Carpenterékkel, és ugyan komoly esély van ennek meghosszabbítására, a hollandnak állítólag sokkal többet fizető kérői is akadnak. VeeKay egyértelműen rajta lehet Ganassi (és akár Andretti) kívánságlistáján, illetve a Zak Brownén is, aki ezt nem is tagadja… Igen, jól olvastátok. A McLaren guru állítólag a holland fiatalt is egy F1-es teszttel csábítja, és ha nagyon komolyak a szándékai, szegény Rosenqvistnek tényleg csak a Formula-E marad. Mivel a Palou-saga egyre csúnyábban néz ki, VeeKay megszerzése akkor lehet prioritás Brown számára, ha a spanyol címvédőt jövőre nem tudják versenyeztetni a jogi herce-hurca miatt.

A plusz egy AMSP, DCR és JHR autókkal tehát már 28-nál járnánk (akkor is, ha jövőre csak két Foyt Chevy indul), és a mezőny ilyen mértékű gyarapodásával nem látom túl sok esélyét annak, hogy pl. a szponzoroktól hemzsegő DeFrancescora ne akarjon lecsapni valamelyik kisebb csapat. Még ha ez a lépés nem is gyarapítaná a potenciálisan jó eredményeik sorát. Ez pedig egy reális probléma a bővülés kapcsán. Valamelyik Foyt autóban átlagban egy Kelletthez hasonló, középszerű de sokat fizető versenyző lesz, és a JHR-nél sem hiszem, hogy lenne pénz egy második, tehetséges fiatalra. A plusz lehetőségek viszont a szériába vonzhatják az olyan, európai nevelőszéirákban sikeres fiatalokat, akiknek nincs esélye az F1-es fellépésre. Sokan azonnal egy Felipe Drugovich-ra gondolunk, de én még egy Marcus Armstrongot is simán el tudok képzelni IndyCar versenyzőnek. Ha ők jönnek, akkor egy rossz szavunk sem lehet, de ha a Lights Antonio Serravalle kaliberű (aki maga is kanadai, és egy Kellett 2.0) “zsenijeit” kapjuk meg, akkor inkább nem kerünk plusz autókat!

Címlapkép: John Cote/IndyCar Media
Facebook | Messenger
Twitter
Reddit
WhatsApp
Email

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.