Számos sorozatban láttunk már különböző megvalósítást a sprintfutamokra. Szombat óta azt is tudjuk, hogy a hagyományain 1949 óta alig változtató MotoGP is beállt a sorba. Kérdezhetnénk a klasszikus régi reklámból vett idézettel: DE MIÉRT??? Kinek kell sprintfutam?
Nézői szempontból mondhatjuk, hogy hajlamosabb az ember megnézni egy fél órás szösszenetet, mint leülni órákra a készülék elé. Ezzel kapcsolatban már tavaly év végén is volt egy podcastepizód a Forma-1 és a közösségi média kapcsolatán keresztül. Persze ezek sem egyik napról a másikra történtek. Az egy óra kötetlen (vagy minimális keretek közötti) körözgetés senkit nem érdekel, ezért az időmérő edzéseket már a 2000-es években megváltoztatták a Forma-1-ben. Persze a mai többség által kedvelt rendszert sem egyből találták meg, de azt mondhatjuk, hogy az időmérő edzés így tud egyszerre izgalmas és releváns maradni. Amennyire a fordított rajtrács ötlete nem jutott át a végső szűrőn, és megállt az F2-nél, a sprintfutam valahogy mindenen áthatol.
De mi a jó ebben? Ha túl sok pont jár ezekért a futamokért, akkor szó szerint a “Nagy díj” jelentőségét csökkenti, hiszen a hétvégén megszerezhető pontoknak csak egy részét lehet ott. Ha viszont pontokban nem mérhető, akkor meg fölösleges kockázat híján semmi nem fog történni a futamon – legalábbis ez az érv. Csakhogy ez meg szembemegy azzal, amit a Forma-1 képvisel, vagyis a Forma-1 hagyományosan nem sprintverseny. Sokszor van az, hogy a versenyek izgalma nem a pályán, hanem stratégiák közti különbségekkel történik. Részben ezért is szeretjük (feltéve, hogy nem Ferrari-szurkolóként azt látjuk, hogy ezen mennek el a győzelmek 2022-ben). Ha azt akarjuk látni, hogy non-stop püfölik egymást, akkor ott a BTCC (Csabi kolléga legnagyobb örömére), vagy a hagyományos WTCC (nosztalgiának még megvan, az első három szezont youtube-on vissza lehet nézni). A túraautós szériák egyébként is hagyományosan sprintfutamokat vívnak, és ezen a hagyományán még ez a “csodálatos” 2022-es WTCR évad sem változtatott.
Izgalmak keresése
A Forma-1 tehát a sprintfutamokkal azt akarja, hogy csak a pályán legyenek izgalmak, de kérdem én: sikerült? Nem azért lett izgalmasabb, mert esetleg az idei autókkal kicsit könnyebb követni a másikat? Vagy mert megszűnt az egy csapat dominancia? Alapesetben nem vagyok sprintfutam ellenes (szimulátoron sokszor így gyakoroltunk), de ez erősen mesterkélt. Viszont nem lepődnék meg, ha előbb-utóbb a sprintfutamos hétvégéken jelentősen drágábbak lennének majd a szombati, és ez által majd a pénteki jegyek is. Ha viszont semmit nem változik az érdeklődés, akkor meg nem érte el a célját, csak a hagyományoknak adott be egy akkora gyomrost, mint amikor Spa helyére keresett olyan pályát, amely többet fizet.
A nevelőszériákban (F2, F3) fontos szempont azt is, hogy egy pilóta készsége sokkal többet fejlődik. Ha nem csak ugyanabból a pozícióból kell helytállnia, mint az időmérőn, hanem például fordított rajtráccsal mezőnybe kerül – vagy a mezőnyből az élre. Ekkor még kevésbé működnek élő reklámfelületként.
Nincs ki mind a négy kereke?
A MotoGP is fejvesztve próbál megoldást találni, hogy a Rossi-kultusz elvesztése után újra legyen érdeklődés. A futamok többsége azért még mindig izgalmas, de az átlagosan 40 perc futamhossz egyébként is a sprint határa. Kerékcsere nincs, ellenben a gumik beosztása és a keverékek közti különbség egy olyan szintű stratégia, ami ekkora körszámnál élesen kijön. De kezdi nagyon utánozni a Forma-1-et. Miután évtizedekig a motorok alakja és idomai gyakorlatilag nem változtak semmit, az elmúlt években rendesen felforgatták. A csapatok gyorsulást remélve olyan aerodinamikai megoldásokkal rukkoltak elő, hogy sorra dőlnek a körrekordok, de alig tudnak előzni versenyen. Aki nem is követi a sorozatot, annak is ismerősen csenghetnek ezek a mondatok. A sprintfutam kapcsán adódik a kérdés, hogy ennél jobban hova rövidítik még? Meg miért jó az, ha a hétvégén szerezhető pontok felét nem a futamon osztják? Persze a “konkurense” (mindkettő Dorna), a Superbike évek óta alkalmazza ezt, és a sprintfutamot használják pluszpontokra, valamint a második főfutam rajtrácsához is, de ott azért a három versenyből még mindig van két teljes értékű. Legfeljebb a matek lehet nehéz, hogy a vasárnapi főfutam akkor most második, vagy harmadik.
Alakulhat úgy bármilyen futam, hogy a végén csak 1 körös sprint marad eldönteni (khm, “NO MIKEY”), de mindegyikre azért emlékszünk élénken, mert előtte zajlott egy VERSENY! Az volt a szép benne, hogy nem lehetett rá számítani. Így viszont mindenki úgy készül, hogy lesz sprintfutam, és benne van a menetrendben is. Persze nem biztos, hogy rossz, de vannak dolgok az életben, amiket nem receptből lehet a legjobban összehozni.
Borítókép forrása: Reuters
