Caio Collet magabiztosan szerezte meg idei második futamgyőzelmét a zandvoorti sprintfutamon, míg Sebastián Montoya pontot szerzett debütáló versenyén!
A péntek délutáni időmérő edzésen Zane Maloney óriási mázlival szerezte meg a pole-pozíciót a vasárnapi főfutamra Zandvoortban, hiszen még rengetegen gyorskörön voltak, amikor William Alatalo balesete miatt 44 másodperccel a leintés előtt piros zászlót mutattak be.
Victor Martins még a legutolsó pillanatban át tudott jönni a célvonalon és a 2. helyre javított, a premások azonban pórul jártak, hiszen Bearman csak a 14.-, Leclerc mindössze a 20. helyről rajtolhatott mindkét futamon. Crawford azonban örülhet, ő 3. lett, de vélhetően hátrébb esett volna, ha a többiek javítanak. Sebastian Montoya élete első F3-as időmérőjét a 7. helyen zárta, míg Tóth László úgy lett utolsó, hogy az utolsó előtti Nazim Azmantól is másfél másodpercet kapott.
A sprintfutamot a fordított rajtrácsos szabály miatt Correa–Saucy sorrendben két ART-s autó kezdhette az első sorból, mögöttük O’Sullivan és Collet következtek, az 5-6. helyre pedig Edgar és az újonc Montoya parkolhattak le. Correa megtartotta vezetését a rajtot követően is, mögé Collet és O’Sullivan zárkóztak fel, míg Saucy visszaesett az 5. helyre, Edgar mögé. Remekül indult Martins is, a francia a 11. helyről a 7.-re jött fel néhány kanyar alatt. Hátrébb Colapinto lökte meg Staněket, a cseh majdnem keresztbefordult a pályán, Maloney-nak pedig az ütközés elől a sóderágyba kellett menekülnie, de végül mindannyian megúszták.
Correa az első körökben nem tudott meglógni az élen, így Collet elkezdte támadni, majd az 5. kör elején meg is előzte. Ugyancsak az 5. körben Villagómez ütközött Benavidesszel, a spanyol megpördült, míg a VAR pilótájának a boxba kellett hajtania szárnycserére. A mexikói később kapott egy tízmásodperces időbüntetést felelőtlen manőveréért. Ekkorra már egyébként két jenzeres versenyző, Cohen és Alatalo is túl volt egy-egy kerékcserén, mindketten a nyitókörben ütköztek.
Ezután csendesebb körök következtek: Collet folyamatosan építette előnyét, Correa vezette a DRS-vonatot, de igazán senki nem tudta támadni a másikat, egyedül a felzárkózó Leclerc szolgáltatott némi show-t. A 16. körben végre-valahára a top 10-ben is láthattunk egy pozíciócserét – igaz, ehhez is Bearman hibája kellett, Staněk mindenesetre feljött pontszerző helyre. Ez az előzés mindenesetre elindított valamit, a következő körben ugyanis Crawford kezdte el támadni Montoyát, a kolumbiai azonban kitartóan őrizte 8. helyét. Az utolsó előtti körben Smolyar mellett ment el gyors egymásutánban Colapinto és Leclerc is, ez a csata azonban nem pontokért zajlott.
Az utolsó körben még volt néhány csata, Crawford ismét megtámadta Montoyát, de újabb pozíciócserére már nem került sor. Collet előnye a végén már 4 másodpercre hízott (a legutolsó körben még a leggyorsabb kört is megfutotta), így tulajdonképpen simán szerezte meg idei második futamgyőzelmét, mögötte pedig Correa célba vezette a DRS-gyorsvonatot. A dobogó legalsó fokára O’Sullivan állhatott fel.
A pontszerzők: Collet – Correa – O’Sullivan – Edgar – Saucy – Hadjar – Martins – Montoya – Crawford – Bearman
