Zane Maloney nyerte az F3 zandvoorti főfutamát, a bajnoki cím eldöntésének kérdése pedig a szezonzáróra marad.
A vasárnap reggeli főfutamot a pénteki időmérő edzés győztese, Zane Maloney kezdhette az élről, mögötte pedig Martins, Crawford, Staněk, Colapinto, Hadjar, Montoya, Edgar, Collet és O’Sullivan sorakoztak. A bajnoki címért küzdő premások közül Oliver Bearman a 14.-, Arthur Leclerc a 20. helyről rajtolhatott, míg Tóth László az utolsó, 30. helyről várhatta a piros lámpák kialvását.
Maloney a rajtnál egyetlen pillanatra sem tudta megtartani első helyét, Martins ugyanis rögtön elszáguldott mellette. A barbadosi már épp kezdett volna visszatámadni, amikor Brad Benavides a célegyenes végén hátulról felöklelte William Alatalót, mindketten a gumifalban végezték, emiatt pedig jöhetett a pályára a biztonsági autó.
Martins tökéletesen hajtotta végre az újraindítást, mögötte pedig Maloney-t megtámadta Crawford, az amerikai azonban elfékezte magát, kicsúszott a bukótérbe és egészen a 9. helyig esett vissza. Edgar ugyancsak pozíciókat veszettt, mellette Collet és Montoya mentek el, hátrébb pedig Leclerc-t terelte le a pályáról Frederick, emiatt ketten meg is előzték.
Az újraindítás után a premások megkezdték a felzárkózást, de Maloney sem tétlenkedett, a 12. körben visszaszerezte a vezetést Martins-től. A franciát ezt követően Colapinto is elkezdte támadni, de még mielőtt komolyabb csata kialakulhatott volna, egy VSC-fázis szakította meg a körözést, miután Vidales műszak hibával félrehúzódott. Talán egy kört mentek az újraindítás után, amikor Correa a célegyenes végén ütközött Villagómezzel és jöhetett megint a Safety Car.
Az utolsó két körben már jelentősebb változás nem történt: Maloney idén másodszor győzött, ezúttal Martins és Colapinto előtt, míg Martins legfőbb bajnoki riválisa, Hadjar az 5. helyen ért célba Staněk mögött. Crawford végül 6.-, Collet 7. lett, ismét pontot szerzett Montoya, Edgar a 9. helyen futott be, az utolsó pontot pedig a felzárkózó Bearman csípte el.
