Úgy érkeztünk meg a bajnokság utolsó előtti fordulójához, hogy a címvédőnek egy 24. hely is elég lett volna ahhoz, hogy bebiztosítsa a bajnoki címét. Egyedül Cameron Waters volt még matematikailag esélyes arra, hogy meggátolja ebben az új-zélandit, de már szombaton kiderült, hogy erre semmi esélye nem maradt és Gizzy már az első versenyen ünnepelhetett. Mindeközben vasárnap a fél mezőny belekeveredett egy hatalmas tömegbalesetbe.
2019 óta először tért vissza a mezőny a naptár egyik legnehezebb és legidegtépőbb pályájára, a Surfers Paradise-i utcai aszfaltcsíkra, amelynek hosszabb nyomvonalát annak idején még a CART mezőnye is használta a 90-es években. A kemény rázókövekkel tűzdelt sikánok, a szűk visszafordítók és a viszonylag tempós egyenesek egyvelege most is komoly kihívás elé készítette a versenyzőket.
Szombat:
A szabadedzések alapján Waters tűnt a leggyorsabbnak, de az élmezőny szorosságát mutatta, hogy a legjobb öt egy tizeden belüli időt futott. A szombat reggeli időmérőn aztán jött David Reynolds, aki leiskolázta a mezőnyt, még SVG is négy tizedet kapott a Penrite Racing ausztráljától.
A verseny is lényegében kettejükről szólt, van Gisbergennek legnagyobb ellenfelét kellett legyőznie ahhoz, hogy a pódium tetején ünnepelhesse a harmadik bajnoki címét. Ez már csak azért is pikáns, mert köztudott, hogy a két versenyző finoman szólva sem kedveli egymást, nem egyszer összeakasztották már a bajuszt a korábbi években (emlékezzünk csak a 2015-ös Philip Island-i versenyere, ahol ténylegesen elmélyült ez a nem túl baráti kapcsolat). Reynolds egyébként hősiesen tartotta a pozícióját, de végül nem bírt az új-zélandival, aki egy kemény bevetődéssel vette át a vezetést, majd épített ki a futam végére 17 másodperces előnyt és győzelemmel ünnepelte a bajnoki címet.
Ehhez persze az is hozzá tartozik, hogy Reynolds egyik kiállása a megszokottnál hosszabbra sikeredett, lévén kormányt is cseréltek a Mustangon. Az ausztrál ettől függetlenül megtudta tartani a 2. helyét, ez is mutatja, hogy ők ketten milyen szinten kiemelkedtek a mezőnyből.
Mögöttük szoros csata alakult ki a 3. helyért, amit Chaz Mostert védett a felzárkózó Will Davisonnal szemben. A DJR versenyzője tegnap az időmérős gyors körén levágta az egyik sikánt, a versenyen pedig a csapata szúrta el az egyik bokszkiállását, ezzel jelentősen visszaesett az eredménylistán. De a remek felzárkózás majdnem dobogóval párosult, az utolsó körig szorongatta Mostert-et, de végül nem tudta megelőzni, árnyékként kísérte a célba.
Dicséret illeti Cameron Waters-t is, aki ugyan esélytelennek bizonyult a Gisbergen elleni harcban, de egy nagyon kalandos versenyt követően jött be az 5. helyen. A Tickford versenyzője konkrétan falazott egy komolyat, még mindig nem is értem, hogy úszta meg ennek ellenére komolyabb sérülés nélkül az az autó.
Nála sokkal rosszabbul járt ugyanott Bryce Fullwood, aki szintén megpuszilta a falat, majd a hirtelen lassulás miatt már nem tudta őt elkerülni a mögötte érkező James Golding, aki telibe találta hátulról, mondani sem kell, mindkettejük versenye ezzel véget ért.
De Will Brown sem járt jól, ő a 4-es kanyar sikánjában rendezte át a gumibálát és bontotta le a Holden alját. Az Erebus versenyzője egyébként sem ment jól, ellenben Brodie Kostecki stabilan hozta a top 10-es eredményt.
Szombati futam végeredménye:
1. Shane van Gisbergen ›  Red Bull Ampol Racing – Holden Commodore ZB | 150 |
2. David Reynolds ›  Penrite Racing – Ford Mustang GT | 138 |
3. Chaz Mostert ›  Mobil 1 Optus Racing – Holden Commodore ZB | 129 |
4. Will Davison ›  Shell V-Power Racing Team – Ford Mustang GT | 120 |
5. Cam Waters ›  Monster Energy Racing – Ford Mustang GT | 111 |
6. Anton De Pasquale ›  Shell V-Power Racing Team – Ford Mustang GT | 102 |
7. Brodie Kostecki ›  Boost Mobile Racing by Erebus – Holden Commodore ZB | 96 |
8. James Courtney ›  Snowy River Racing – Ford Mustang GT | 90 |
9. Mark Winterbottom ›  IRWIN Racing – Holden Commodore ZB | 84 |
10. Nick Percat ›  Mobil 1 NTI Racing – Holden Commodore ZB | 78 |
11. Thomas Randle ›  Castrol Racing – Ford Mustang GT | 72 |
12. Tim Slade ›  CoolDrive Auto Parts – Ford Mustang GT | 69 |
13. Jack Le Brocq ›  Truck Assist Racing – Holden Commodore ZB | 66 |
14. Broc Feeney ›  Red Bull Ampol Racing – Holden Commodore ZB | 63 |
15. Lee Holdsworth ›  Penrite Racing – Ford Mustang GT | 60 |
16. Chris Pither ›  PremiAir Coca Cola Racing – Holden Commodore ZB | 57 |
17. Scott Pye ›  Nulon Racing – Holden Commodore ZB | 54 |
18. Todd Hazelwood ›  Truck Assist Racing – Holden Commodore ZB | 51 |
19. James Golding ›  Subway PremiAir Racing – Holden Commodore ZB | 48 |
20. Macauley Jones ›  Pertamina – Holden Commodore ZB | 45 |
21. Jack Smith ›  SCT Racing – Holden Commodore ZB | 42 |
22. Bryce Fullwood ›  Middy’s Electrical Racing – Holden Commodore ZB | 39 |
23. Jake Kostecki ›  Tradie Racing – Ford Mustang GT | 36 |
24. Will Brown ›  Boost Mobile Racing by Erebus – Holden Commodore ZB | 33 |
NC Andre Heimgartner ›  R&J Batteries Racing – Holden Commodore ZB | 0 |
Vasárnap:
Másnap, immáron bajnoki címmel a zsebben, felszabadultan dominálta az időmérőt Gisbergen, aki durván elverte a mezőnyt egy zseniális utolsó körrel. Ezúttal Davison sem hibázott, de így 3 tizedet kapott a bajnoktól, egy nagyszerű körrel Waters lett a harmadik, míg Reynolds ezúttal csak a 7. helyre kvalifikált.
A rajt ezúttal már nem sikerült annyira simán, mint szombaton, Davison kemény fej-fej melletti küzdelemben elvette Gisbergentől a vezetést, míg Mostert megelőzte Waters-t.
Egy körrel később aztán jött a hétvége legnagyobb balesete, amibe kis túlzással a mezőny fele belekeveredett. A 4-es, nagy tempójú sikánban James Golding hibázott és csapta el a bálát, miközben az megreptette kicsit az autóját. A PremiAir Racing versenyzője beforgott a többiek elé, akik nagy sebességgel dobták át magukat a rázóköveken. Thomas Randle még éppen elkerült, igaz ő ezzel falat fogott, a mögöttük érkezők viszont már nem úszták meg ennyivel és belecsapódtak a pályán keresztbe álló Holdenbe. Nick Percat, James Courtney, Brock Feeney, Lee Holdsworth, Todd Hazelwood és Macauley Jones autója is lenullázódott, utóbbié még ki is gyulladt.
De ismét megmutatkozott az összetartás, a bajba került versenyzők közösen oltották el a tüzet a motortérben, sportszerű viselkedésről tanúságot adva. A versenyt természetesen piros zászlóval meg is szakították, a fent megnevezett versenyzők kivételével a többi érintett autóját helyre tudták hozni a csapatok a szünet alatt.
Az újraindítást követően hasonló csata alakult ki az élen, mint tegnap, csak most Davison tartotta maga mögött SVG-t. A DJR versenyzője sem bírt azonban az agresszíven, de abszolút sportszerűen támadó új-zélandival, aki ma is bemutatott egy kemény bevetődést és ezzel át is vette a vezetést, majd rendesen el is húzott.
A Tickford csapata pedig egyfajta túlélési versenyen vett részt, miután többször is visszaküldték a pályára Courtney és Randle autóját is. A 2010–es bajnok Mustangja szinte a felismerhetetlenségig lett ragszalagozva, volt, hogy ki is gyulladt az egyik bokszlátogatásnál az egyik fék, de a szerelők mindig orvosolták a problémát, ha kellett a motorháztető tején térdelve. Mondhatjuk, Tim Edwards alakulata megdolgozott a pénzéért. Randle autója viszont megállt a célegyenesben, emiatt pedig egy biztonsági autós fázis borította fel az állóvizet.
Gisbergen-t azonban ez nem nagyon zavarta, ellenmondást nem tűrően húzott el ismét és duplázott az utcai pályán. Mostert jött be mögötte a 2. helyen, melléjük még Davison állhatott fel a pódiumra.
Szegény Waters-t ma sem kímélték: előbb Brodie Kostecki előzte meg őt látványosan, majd később Scott Pye találta el hátulról, majd állt bele a falba. A Mustangos csupán néhány pozíciót vesztett ezzel, de Pye amúgy ígéretes napja ezzel a hibával véget ért.
Mögöttük a mostanság igencsak beszürkült Mark Winterbottom hozott egy egészen szép 6. helyet és Chris Pither is idei legjobbját zárta egy 9. hellyel.
Utólag amúgy módosult az eredmény, miután Anton De Pasquale autójának bal hátsó gumijában a nyomás a minimum 17 bár alatti értéken volt és ezért kizárták. Ez amúgy sem az ő hétvégéje volt, de úgy összességében is kijelenthetjük, hogy így a szezon második felében jelentősen elmaradt Davisontól, ami már csak azért is érdekes, mert tavaly meg pont a fordítottját láthattuk.
Vasárnapi futam végeredmény:
| 1. Shane van Gisbergen › Red Bull Ampol Racing – Holden Commodore ZB | 150 |
| 2. Chaz Mostert › Mobil 1 Optus Racing – Holden Commodore ZB | 138 |
| 3. Will Davison › Shell V-Power Racing Team – Ford Mustang GT | 129 |
| 4. David Reynolds › Penrite Racing – Ford Mustang GT | 120 |
| 5. Brodie Kostecki › Boost Mobile Racing by Erebus – Holden Commodore ZB | 111 |
| 6. Mark Winterbottom › IRWIN Racing – Holden Commodore ZB | 102 |
| 7. Cam Waters › Monster Energy Racing – Ford Mustang GT | 96 |
| 8. Andre Heimgartner › R&J Batteries Racing – Holden Commodore ZB | 90 |
| 9. Chris Pither › PremiAir Coca Cola Racing – Holden Commodore ZB | 84 |
| 10. Tim Slade › CoolDrive Auto Parts – Ford Mustang GT | 78 |
| 11. Will Brown › Boost Mobile Racing by Erebus – Holden Commodore ZB | 72 |
| 12. Scott Pye › alspec Racing – Holden Commodore ZB | 69 |
| 13. Bryce Fullwood › Middy’s Electrical Racing – Holden Commodore ZB | 66 |
| 14. Jack Smith › SCT Racing – Holden Commodore ZB | 63 |
| 15. Jake Kostecki › Tradie Racing – Ford Mustang GT | 60 |
| 16. Jack Le Brocq › Truck Assist Racing – Holden Commodore ZB | 57 |
| 17. James Courtney › Snowy River Racing – Ford Mustang GT | 54 |
| NC Thomas Randle › Castrol Racing – Ford Mustang GT | 0 |
| NC James Golding › Subway PremiAir Racing – Holden Commodore ZB | 0 |
| NC Broc Feeney › Red Bull Ampol Racing – Holden Commodore ZB | 0 |
| NC Lee Holdsworth › Penrite Racing – Ford Mustang GT | 0 |
| NC Todd Hazelwood › Truck Assist Racing – Holden Commodore ZB | 0 |
| NC Nick Percat › Mobil 1 NTI Racing – Holden Commodore ZB | 0 |
| NC Macauley Jones › Pertamina – Holden Commodore ZB | 0 |
| DSQ Anton De Pasquale › Shell V-Power Racing Team – Ford Mustang GT | 0 |
Bajnokok partja:
Meg van tehát a bajnokunk! Ez persze nyugodtan kijelenthetjük úgy nyár eleje óta nem volt kérdés, inkább csak a mikor faktor játszott szerepet. De azzal, hogy megnyerte a Bathurst 1000-est szinte borítékolható volt, hogy a hétvégén behúzza a harmadik címét és ezzel egyenlített Scott McLaughlinnal (aki amúgy a helyszínről nézte végig az eseményeket, a bajnokságból távozása óta először volt jelen Supercars eseményen). Nehéz szavakat találni Gizzy teljesítményére, amit az elmúlt két évben letett az asztalra, az nálam abszolút a világ legjobb versenyzőinek elit klubjába emeli őt. Szám szerint 20! versenyt nyert meg, 26 alkalommal állt dobogón és egyszer sem esett ki. Ezt a páratlan sorozatot amúgy a 2020-as szezonzáró óta tartja, azóta ugyanis minden versenyt befejezett, még akkor is ha esetleg valami nehézség miatt a mezőny végén jött is be a célba. Ebből is látszik, hogy elszántságból és motivációból nincsen hiány. Mutatja ezt az is, hogy SVG egyre többfelé nézelődik, hiszen amellett, hogy rendszeresen indul GT versenyeken, idén a rallyba is belekóstolt, jövőre pedig a NASCAR Cup Series-be is szeretné egy versenyre kipróbálni magát. Nem tudni vajon meddig szeretne elmenni ebben a szériában, esetleg Whincup rekordjai lebegnek-e a szeme előtt, de az biztos, hogy ezzel az emberrel komolyan kell számolni jövőre is.
A Triple Eight pedig a csapat bajnokságot is megnyerte, dupla lehet tehát az öröm a csapatnál. Bár Feeney számára az a hétvége nem alakult túl jól, de úgy vélem, aktívan hozzájárult ehhez a sikerhez a fiatal ausztrál is, akinek ugyan a győzelem (még) nem jött össze, de meggyőző újonc évet produkált.
Még egy utolsó forduló maradt ebből az évből, a nagy visszatérő Adelaide utcái várják majd a mezőnyt december első hétvégéjén. Hogy mit várhatunk? Nos, egy olyan pálya ez, ahol az utóbbi időben Gisbergen dominált, még a McLaughlin-korszakban. Van egy olyan érzésem, érik az a 22 győzelem…
Címlapkép forrása: Supercars.com
