Egy legendás, az F1-ből is jól ismert visszatérő pálya, amelyről azt hittük két éve, hogy soha többé nem láthatjuk. Egy ausztrál márka, amely a sorozat alapköveként volt jelent és most elbúcsúzott. Egy újonc, aki a legjobbaktól tanulhatott és első évét a csúcson fejezte be. Na és egy bajnok, aki egy epikus, minden tekintetben stílusos ünnepléssel zárta le azt az évet, amelyet gyakorlatilag végig uralt. Beszámoló az idei év és egy korszak utolsó Supercars hétvégéjéről.
Adelaide. A pálya, amely volt már szezonnyitó, most évzáró lett és szerencsére úgy néz ki, jövőre is az fog maradni. Egy technikás, szűk aszfaltcsík, amely ezúttal sem hagyta cserben a rajongókat és két nagyon szórakoztató versenyt produkált.
A bajnoki cím ugyan már legutóbb, Gold Coast-on eldőlt, de ettől függetlenül például a bajnoki második helyért még Cameron Waters és Chaz Mostert is harcban álltak. Ez a hétvége azonban részben a búcsúról szólt. A Holden ugyanis utoljára állt fel a rajtrácsra, a bajnokság meghatározó márkáját jövőre már a Chevrolet fogja váltani. Csütörtökön az össze Holdenes alakulat felvonult a célegyenesben (a 25 fős mezőnyből ez 16 autót jelent), hogy egy közös képpel emlékezzenek meg az elmúlt hosszú-hosszú évek sikereiről. 1999-ben az első Adelaide 500-at is Holdennel nyerték, méghozzá a közönség kedvenc Craig Lowndes-al a volán mögött. Az ausztrál egyébként is 85 alkalommal tudott nyerni ezzel a márkával, egyedül jó barátja, Jamie Whincup előzi meg. A hétszeres bajnok 91-szer állhatott a dobogó tetejére az oroszlános emblémások színeiben. Shane van Gisbergen idén (is) már letette a névjegyét, hiszen rekord számú, 21 győzelmet aratott ebben az évben, köztük a híres-neves Bathurst 1000-est. Az új-zélandi a hétvége előtt úgy nyilatkozott, hogy szeretné tovább növelni a győzelmek számát és méltó módon búcsúztatni a Holden-t. Ennek örömére erre a hétvégére lecserélte a 97-es rajtszámot és a bajnoki egyes díszelgett a Commodore szélvédőjén.
Szombat:
Csakhogy, ez az 1-es rajtszám már az első időmérőn sem hozott szerencsét a regnáló bajnoknak. Shane körét kétszer is elvették, miután az 1-es sikánban szélesen fordult, a versenyigazgatóság az autókra szerelt szenzorokkal különösen szigorúan figyelte a pálya ezen pontját egész hétvégén és repkedtek a büntetések. Gisbergen 2 perccel az időmérő vége előtt az utolsó helyen állt, egy köre maradt javítani, de az utolsó féktávot elmérte és kicsúszva a fűre rá nem jellemző módon az utolsó sanszát is eldobta. Így alakult ki az a furcsa eredmény, hogy a bajnok az utolsó rajthelyről volt kénytelen nekivágni a szombati versenynek. A pole-t egyébként Cameron Waters szerezte meg, mellőle a meglepetés ember Scott Pye indulhatott.
Az 1. futam egyébként egy egészen őrült, fordulatos versenyre sikeredett, nagyjából pont olyanra, amilyenre egy szűk utcai pályán számítanánk. Mondom ezt úgy, hogy azért az elmúlt néhány alkalommal láthattunk pár kevésbé izgalmasnak nevezhető versenyt ezen a pályám, de úgy tűnik jót tett az egy éves kiesés. Alapjában a pálya rettenetesen poros volt, gyakorlatilag ha kicsit is lecsúszott valaki az ideális ívről egyből korcsolyapályán találta magát, ahonnan vagy a fal, vagy jobbik esetben a minimális bukóterek egyike lett a célállomás. Nem szándékozom felsorolni, hogy hányan csúsztak ki, mert akkor estig részletezhetném a kicsúszásokat és meghaladnám az előre tervezett cikk hosszát és senki sem olvasná úgysem végig.
De azt ki kell emelni, hogy akadtak meglepő nevek is a falba állók névsorában. Gisbergen például két alkalommal is így járt, elég szürreális volt látni, ahogy az idén hibátlanul vezető versenyző sorra hozta a hibákat ezen a versenyen. Először ugyan Chaz Mostert is besegített neki, Gizzy ugyanis egy hosszú első etap révén már a legjobb tízben járt és kinézett neki egy jó eredmény, de aztán az ausztrállal keménykedtek és végül az új-zélandi húzta a rövidebbet. Tipikus verseny baleset, mindketten elakartak férni ott, ahol nem maradt már hely.
A második falazás már önhibájából adódott és itt már olyan szinten sérült az autó, hogy utána SVG kénytelen volt kiállni a bokszba. Itt nagyon úgy tűnt, hogy egy hosszú széria szakad meg, Gizzy ugyanis a győzelmi rekordok mellett tartott egy olyan sorozatot, hogy a 2020-as szezonnyitó óta (amit mit ad isten, pont itt Adelaideben rendeztek :D) minden versenyt befejezett. A maximalista pilóta pedig nem akarta ezt megszakítani, így később visszaállt, a futam 75%-át teljesítve pedig célba érőnek értékelték a 20. helyen. Valószínűleg ő sem így képzelte ezt a versenyt, Fabian Coulthard egy közösségi médiás posztjában meg is jegyezte, hogy: “SVG nem valószínű, hogy többet szívesen fogja használni az az 1-es rajtszámot”. Érzek benne némi irigységet is, de ugyanakkor való igaz, nem hozott szerencsét ez a rajtszámcsere.
Waters bár sokáig nagyon jól állt, ő sem úszta meg hiba nélkül. Először ő is a címvédőhöz hasonlóan a 13-as kanyarban koccolta le a falat, ennek köszönhetően teljesen ráesett Pye, aki viszont a 14-esben csúszott le és nagyon nagy szerencséje, hogy nem forgott ki. Itt is látszódott, mennyire poros volt a pálya széle.
Waters immáron benne a mezőny sűrűjében megint kemény akart lenni, de újfent elmért egy féktávot, majdnem a falban kötve ki. Visszajőve pedig megütötte Todd Hazelwood autójának a hátulját, akit kiforgatott, őt pedig már Will Brown nem tudta elkerülni. Egy kicsi hiba és rögtön tumultus keletkezett.
Ráadásul még ugyanebben a körben Pye is végleg kiírta magát a küzdelemből, ő Bryce Fullwoodal ütközött a 10-es hajtűben. Kár érte, mert Pye-nak is kellett volna már egy jó eredmény.
A nagy kavarodásnak köszönhetően, Chaz Mostert került az élre, akit ráadásul a “helyi hős” csapattárs, Nick Percat követett. Innentől pedig ki sem engedték ezt a sikert a kezükből, a WAU kettős győzelmet aratott, méltón ünnepelve a Holden-t, már szombaton. A dobogóra még James Courtney fért fel, akinek ez amúgy is az egyik kedvenc pályája és ezúttal is jól szerepelt. Brodie Kostecki is szépen halászott a zavarosban és Tim Slade-t is régen láttuk már ennyire elől.
Szombati futam végeredménye:
1. Chaz Mostert ›  Mobil 1 Optus Racing – Holden Commodore ZB | 150 |
2. Nick Percat ›  Mobil 1 NTI Racing – Holden Commodore ZB | 138 |
3. James Courtney ›  Snowy River Racing – Ford Mustang GT | 129 |
4. Brodie Kostecki ›  Boost Mobile Racing by Erebus – Holden Commodore ZB | 120 |
5. Tim Slade ›  CoolDrive Auto Parts – Ford Mustang GT | 111 |
6. Mark Winterbottom ›  IRWIN Racing – Holden Commodore ZB | 102 |
7 .Will Davison ›  Shell V-Power Racing Team – Ford Mustang GT | 96 |
8. Broc Feeney ›  Red Bull Ampol Racing – Holden Commodore ZB | 90 |
9. Andre Heimgartner ›  R&J Batteries Racing – Holden Commodore ZB | 84 |
10. Lee Holdsworth ›  Penrite Racing – Ford Mustang GT | 78 |
11. David Reynolds ›  Penrite Racing – Ford Mustang GT | 72 |
12. Macauley Jones ›  TRG Transport Racing – Holden Commodore ZB | 69 |
13. Cam Waters ›  Monster Energy Racing – Ford Mustang GT | 66 |
14. Anton De Pasquale ›  Shell V-Power Racing Team – Ford Mustang GT | 63 |
15. Thomas Randle ›  Castrol Racing – Ford Mustang GT | 60 |
16. Jake Kostecki ›  Tradie Racing – Ford Mustang GT | 57 |
17. Bryce Fullwood ›  Middy’s Electrical – Holden Commodore ZB | 54 |
18. Jack Le Brocq ›  Truck Assist Racing – Holden Commodore ZB | 51 |
19. Chris Pither ›  PremiAir Coca Cola Racing – Holden Commodore ZB | 48 |
| 20. Shane van Gisbergen › #1 – Red Bull Ampol Racing – Holden Commodore ZB | 45 |
21. Jack Smith ›  SCT Racing – Holden Commodore ZB | 42 |
22. Will Brown ›  Boost Mobile Racing by Erebus – Holden Commodore ZB | 39 |
NC Scott Pye ›  Toyota Forklifts – Holden Commodore ZB | 0 |
NC Todd Hazelwood ›  Truck Assist Racing – Holden Commodore ZB | 0 |
NC James Golding ›  Subway PremiAir Racing – Holden Commodore ZB | 0 |
Vasárnap:
Másnapra nagyon szorossá vált az időmérő. Anton De Pasquale szerezte meg végül a pole-t, minimális különbséggel előzve csapattársát, Will Davisont. A DJR kisajátította az első sort az utolsó futamra, mögöttük a két Triple Eight Holden végzett, de ezúttal Broc Feeney bizonyult gyorsabbnak.
A verseny elején nagy változások nem történtek, szépen eljött a mezőny, egyedül Jack Le Brock autója sérült, őt hamar ki is intették szervizelésre.
Jake Kostecki rázta fel az állóvizet, miután a pálya neuralgikus pontján, a 9-es kanyarban csapta falnak a Fordot, kitörve a bal első kereket és okozva ezzel egy biztonsági autós fázist. Davison és Feeney jöttek ebből ki jól, hiszen ők pont előtte tudták le az első kiállásukat, ezzel így később meg is előzték az élbolyt, akik az SC alatt jöttek be a bokszba.
Az újraindítást követően Feeney keményen támadta Davison-t, akit hibába is tudott hajszolni, a DJR versenyzője a 10-es kanyarban csúszott le és adta át így a vezetést asz újoncnak. Később aztán egy újabb hibát vétett a Fordos ausztrál, ami miatt teljesen kiírta magát a győzelemért folyó harcból.
Hamarosan újra bejött az SC, ezúttal Fullwood csúszott bele a falba a 9-es kanyarban, rengeteg törmeléket hagyva a pályán. Ha őszinték akarunk lenni, őt is leginkább ilyesmi jelenetekben láthattuk idén.
A mezőny jött is bokszba, a Triple Eight pedig double stack-et csinált, de erre a bajnok faragott rá, a 12. helyig esett vissza. A rosszul kijött kerékcserét követően Gisbergen már az újraindításnál bement az előtte lévő Lee Holdsworth mellé. Meg ugyan nem előzte, de a versenyigazgatóság ezt a manővert így sem vélte szabályosnak, ennek megfelelően egy bokszutca áthajtásos büntetést róttak ki az 1-es autóra. De Thomas Randel-t is kiforgatták ugyan ott, hát finoman szólva, neki sem úgy alakult ez a szezon, ahogy remélte volna.
Ennek a körnek a végén Davison egy újabb buta hibát vétett, többeket is belevonva egy tömegbalesetet előidézve a 10-es hajtűben. David Reynolds és James Courtney versenyét is tönkre tette.
Feeney viszont tökéletes versenyzéssel tartotta a helyét az élen, mögé Mostert keveredett előre, de a tegnapi győztes legfeljebb nyomást tudott gyakorolni az újoncra, megtámadni már nem sikerült neki. Így a szezon utolsó versenyén Feeney megszerezte Supercars karrierje első győzelmét, egyben gyönyörűen búcsúztatva a Holden-t. Még az év eleji szezonelőzetes cikkben azt írtam, hogy vajon mikor jön össze neki az első siker, hát végül az utolsó futamon, de azt mondom ezzel vált igazán emlékezetessé. Még mindig jobb így, mintha a szezon közepén egy szürke versenyen nyert volna, így legalább a Holden utolsó győztesévé vált, ami nem kis szó. De egyébként is szerintem mind egyetérthetünk, hogy bár akadt egy-két gyengébb futama, de összességében felnőtt a feladathoz és bőven megállta a helyét a bajnokság egyik legjobb csapatának színeiben.
De Pasquale azért végül felfért a dobogóra, Waters egy 4. hellyel megtartotta az egyéni bajnoki második helyét, Gisbergen pedig a büntetést követően a 7. helyig tudott feljönni. Ezután pedig olyan gumiégetéses ünneplésbe kezdett a célegyenesben, ami még az ő mércéjével mérve is csúcs kategória. Mikor a cipőjével kitámasztotta a gázpedált és pörgő hátsó kerek mellett kirohant fél pár cipőben a bajnoki trófeáért, majd így ünnepelt a Holden tetején, mindenki állva tapsolt. Ezután teljesen ledarálta a gumit, tényleg a legstílusosabban zárva az idényt. Ezt a jelenetet be is rakom a cikkbe, KÖTELEZŐ MEGNÉZNI, ZSENIÁLIS 😀
Emlékezzünk még meg Lee Holdsworthről is, aki a 9.helyen zárta élete utolsó futamát, ő ugyanis 510 versennyel háta mögött szögre akasztja a sisakot. Bár a bajnoki címért sosem harcolhatott, azért négy győzelemmel csak beleírta magát a Supercars történelemkönyvébe, ezek közül pedig a 2014-es winton-i győzelme a legemlékezetesebb, amikor az Erebus és a Mercedes első sikerét szerezte. De tavaly Chaz Mostert váltótársaként a Bathrust 1000-es győzelmet is kipipálhatta.
Vasárnapi futam végeredménye:
| 1. Broc Feeney › Red Bull Ampol Racing – Holden Commodore ZB | 150 |
| 2. Chaz Mostert › Mobil 1 Optus Racing – Holden Commodore ZB | 138 |
| 3. Anton De Pasquale › Shell V-Power Racing Team – Ford Mustang GT | 129 |
| 4. Cam Waters › Monster Energy Racing – Ford Mustang GT | 120 |
| 5. Andre Heimgartner › R&J Batteries Racing – Holden Commodore ZB | 111 |
| 6. Will Brown › Boost Mobile Racing by Erebus – Holden Commodore ZB | 102 |
| 7. Shane van Gisbergen › #1 – Red Bull Ampol Racing – Holden Commodore ZB | 96 |
| 8. Brodie Kostecki › Boost Mobile Racing by Erebus – Holden Commodore ZB | 90 |
| 9. Lee Holdsworth › Penrite Racing – Ford Mustang GT | 84 |
| 10. James Golding › Subway PremiAir Racing – Holden Commodore ZB | 78 |
| 11. Mark Winterbottom › IRWIN Racing – Holden Commodore ZB | 72 |
| 12. Nick Percat › Mobil 1 NTI Racing – Holden Commodore ZB | 69 |
| 13. Tim Slade › CoolDrive Auto Parts – Ford Mustang GT | 66 |
| 14. Scott Pye › Toyota Forklifts – Holden Commodore ZB | 63 |
| 15. David Reynolds › Penrite Racing – Ford Mustang GT | 60 |
| 16. Chris Pither › PremiAir Coca Cola Racing – Holden Commodore ZB | 57 |
| 17. James Courtney › Snowy River Racing – Ford Mustang GT | 54 |
| 18. Thomas Randle › Castrol Racing – Ford Mustang GT | 51 |
| 19. Will Davison › Shell V-Power Racing Team – Ford Mustang GT | 48 |
| 20. Jack Smith › SCT Racing – Holden Commodore ZB | 45 |
| 21. Todd Hazelwood › Truck Assist Racing – Holden Commodore ZB | 42 |
| 22. Macauley Jones › TRG Transport Racing – Holden Commodore ZB | 39 |
| NC Bryce Fullwood › Middy’s Electrical – Holden Commodore ZB | 0 |
| NC Jack Le Brocq › Truck Assist Racing – Holden Commodore ZB | 0 |
| NC Jake Kostecki › Tradie Racing – Ford Mustang GT | 0 |
Ezzel pedig véget ért a 2022-es szezon és egyben lezárult egy éra a Supercars történetében. Egy időszak, amelyet két új-zélandi, név szerint Scott McLaughlin és Shane Van Gisbergen uraltak végig. Előbbi már az IndyCar-ban vitézkedik, míg utóbbi is már egyre több felé próbálkozik és keresi az új kihívásokat az életében, legyen az túraautózás, GT versenyzés, rally vagy éppen Nascar. Jövőre azonban még biztosan itt lesz SVG, de gyanítom sok múlik majd 2023-on, hogy utána vajon merre folytatja. A következő évtől megkezdődik a Gen3-as korszak, vadonatúj autókkal, amik gyorsabbak, nehezebben vezethetők lesznek, mint a mostaniak. Érdekes lesz látni, ki milyen gyorsan szokik majd hozzá az új technikákhoz, gyanítom ebből fakadóan láthatunk majd meglepetéseket pozitív és negatív értelemben is. Nekem személy szerint hiányozni fog a Holden, de az biztos: az új autók brutálisak lesznek és reméljük a versenyek is izgalmasak maradnak. Ez a széria ugyanis garancia a jó versenyekre. Köszönöm mindenkinek a figyelmet, természetesen jövőre is beszámolunk a Supercars történéseiről. Addig is pedig várjuk március 10-ét, amikor is először láthatjuk élesben felbőgni a V8-asokat, Newcastle utcáin.
Címlapkép forrása: Supercars.com
